„Miután ezt mondta, így szólt hozzá: „Kövess engem!”„ (19)

Sokszor, amikor a Jézus első követőire gondolunk, vagy az első keresztyén nemzedékre olyan illúzióink vannak, hogy ők, akik testi szemükkel látták Krisztust vagy szemtanúk beszámolói alapján hallottak róla, a helyes úton tudtak járni, megfelelő értékítéletet tudtak hozni. Azonban, aki egy kicsit közelebbről vizsgálja meg ezeket az embereket, annak nyilvánvalóvá lesz, hogy ez mennyire nem így van. Jézus első tanítványai éppen annyira emberek és emberiek voltak, mint mi magunk.

A mai napra kijelölt hosszabb igeszakaszban Péter személye áll előttünk. Az az apostol, aki Jézus hűséges követője volt mégis forrófejű természete miatt sokszor hibázott, végül pedig fogadkozása ellenére a legsötétebb időkben megtagadta az Úrat, ami után keserves sírásra fakadt. Ebben a történetben pedig ma azt a hatalmas szeretetett láthatjuk, ahogyan Jézus fordul bűnbe esett szolgája felé. A történet elején kitűnik már az a hatalmas szeretet és tisztelet, ahogy Péter közeledik Jézus felé. Mikor ráeszmél kivel van dolga vízbe ugrik, szavára maga húzza ki a megrakodott hajót a partra. Jézus pedig miután ettek személyesen is beszél Péterrel. Háromszor kérdezi meg Péter arról, hogy szereteti-e őt, aki kétszer ugyanúgy felel: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged.” (16), végül pedig ennél tovább is lép és azt mondja elismeri Jézus mindent tud, így Péter szeretetéről is tudnia kell. Ebben a szeretet kifejezésben minden benne van, ami az embert Istenhez kapcsolhatja. Ebben található a hűség, ragaszkodás, iránta való igazi bizalom. Jézus ezekre kérdez rá, nem pedig Péter tagadására. Ezeken és ezen a szereteten alapulhat csak az a nagy szolgálat, amit Jézus most Péterre bíz, hogy legeltesse az Ő juhait, legyen az Ő szolgája. Mindezek után pedig Jézus elmondja neki, Péter életét adja majd érte, erre fiatalon késznek mutatkozott, azonban ezt nem fiatal, hanem idős szolgaként fogja megtenni.

Mi is mindannyian mások és mások vagyunk, de ugyanolyan bűnös emberek vagyunk, mint Jézus első tanítványai. Sokszor olyanok vagyunk, mint Péter buzgóságunk olykor határtalan, de a cselekvés pillanatában sokszor megtorpanunk. Azonban a feltámadott Úr helyreállító kérdése felénk is hangzik: Szeretsz-e engem? Amennyiben tudjuk erre őszintén válaszolni, hogy „Igen, Uram!”, felénk is hangzik a Péter felé történő felszólítás: „Kövess engem!” (19). Jézus követése azt jelenti, hogy az Úrra nézve járjuk a mi utunkat, szeretettel ragaszkodva hozzá és tudjuk, ha minden próbálkozásunk ellenére megbotlanánk és elesnénk, akkor is Isten szeretetével közeledik bűnbánó szolgái felé!

Imádság: Köszönjük neked mindenható Istenünk, hogy te vagy az, aki igazán ismersz minket és mégis szeretsz. Aki bűneink után nem elfordulsz tőlünk, hanem elkészíted a helyállítás lehetőségét számunkra. Segíts nekünk, hogy tudjunk élni ezzel a lehetőséggel és követni téged! Ámen!