„A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat.” (20)

Félelemből öröm! – hogyan lehetséges ez? Minek kell történnie egy emberben, hogy a félelme örömmé változzon. Ebben a húsvét utáni történetben a tanítványok példáján át pontosan ezzel találkozunk. Míg magdalai Mária a sírás állapotában volt, addig a tanítványokat a félelemben találjuk. Azt olvassuk, hogy be voltak zárkózva a félelem miatt. A félelem bénító erővel hat az emberre és kilátástalanságot hoz maga után. Mennyiszer vagyunk mi is ebben az állapotban még akkor is, ha ezt nem mondjuk ki mások előtt. A félelem körül szövi a mindennapjainkat és mindig jut belőle egy adag.

Ebben a félelemmel átitatott légkörbe tör be Jézus csodálatos módon és megállva középen ezt mondja: „Békesség nektek!”. A félelem helyet a békesség lehetőségét kínálja fel számukra. Ekkor azt olvassuk, hogy öröm töltötte el őket. Miért lehetett ez? A körülményeik mit sem változtattak ugyanabban a helyzetben voltak, ugyanazon a helyen és még mindig félhettek volna a zsidóktól, azonban ők mégis örültek. Habár a körülményeik semmit sem változtattak mégis változott valami meghatározó dolog, immár ebben a helyzetben ott volt velük Jézus is és adta számukra az ő békéjét! Ez az, ami meghatározó volt számukra, Jézus jelenléte! A tudat, hogy nincsenek magukra hagyva, ott van Jézus, aki csodás módon közeledik feléjük, akinek hatalmas ereje elűz akármilyen félelemet és akiben fel tudták fedezni immár a feltámadott Urat is!

Ez a békesség nem a külső körülményekből táplálkozik, hanem Jézus jelenlétéből és erejéből. Ez a békesség az, amely képes lehet minket is örömmel eltölteni még abban az esetben is, ha körülöttünk egyáltalán nem békés a helyzet. Jézus halála előtt meg is ígérete ezt a békét, amikor ezt mondta: „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!” (14,27). Ez a Jézusi béke nem olyan, mint a világ békéje, valóban teljes egészséget kínál fel az emberek számára. Jézus szájából másodjára is hangzik a béke szava a tanítványok felé, de immár küldetéssel is párosul, elküldi őket a világba, hogy hirdessék, mindazt, amit megtapasztaltak (20,21). Ennek a Jézusi békének köszönhetően az egykor még félelmükben bezárkózott tanítványok nyíltan hirdetik a világban azt, hogy valóban él az Úr, feltámadt a halálból!

Imádság: Köszönjük neked mindenható Istenünk azt, hogy te ebben a bűnös világban, ami tele van félelmet keltő eseményekkel, adod a te mennyi békességedet a benned hívőknek. Te látod azt, hogy mennyiszer félelem bénít bennünket, kérünk téged te légy az, aki minden helyzetben ott van velünk és űzd el a mi félelmeinket, hogy azok helyét a békességed vehessék át. Ezáltal tégy késszé bennünket is a neked való szolgálatra és neved hirdetésére! Ámen!