A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.
„Jézus nevén szólította: Mária! Az megfordult, és így szólt hozzá héberül: Rabbuni! – ami azt jelenti: Mester.”(16)
Az egyik nyári tábor alkalmával a lelkipásztor prédikációjában kiszerette volna hangsúlyozni, hogy Krisztus mindenkiért odaadta életét, ennek érdekében elkezdett keresztneveket felsorolni. Azt mondta hívjanak akárhogyan Sándor, István, Anna, Eszter, Ádám… mindenkiért odaadta életét az Isten Fia. Egy fiú a saját nevét hallva a felsoroltak között, megértette, amiről a lelkész beszélt és átadta életét az Istennek. Milyen érdekes felismerés lehetett ezt átélni és milyen felismerés lehetett a magdalai Máriának az, amikor a feltámadott Úr nevén nevezte őt!
A következő néhány napban Jézus feltámadása utáni eseményekről, húsvét utáni találkozásokról ad számot az evangélium. Elsőként arról a nőről beszél, akinek először jelent meg a feltámadott Úr. Látni fogjuk, hogy minden ember más és más állapotban van a nagypénteki és húsvéti események után. Magdalai Máriáról azt olvassuk, hogy sír (11). Mária a kétségbeesettség és a kilátástalanság állapotában van. Annyira bele van süppedve ebbe az állapotba, hogy még Jézust sem ismeri fel. Azonban Jézus nyilvánvalóvá teszi számára, azt, hogy ki Ő, úgy, hogy megmutatja számára azt, hogy ismeri Máriát. Ennek az eszköze pedig az, hogy nevén szólítja a nőt. Ebben az egyetlen névben benne volt Mária számára azaz üzenet, amely által az eddig szétzilálódott világ darabkái helyreálltak. Azt olvassuk, hogy „megfordult” (16), ez a fordulatot pedig nem csupán fizikai értelemben való helyváltoztatásnak kell felfognunk, hanem lelki változásnak is. Ebben a fordulatban benne van az, hogy életének széthullott darabkái helyreálltak. Ezek után pedig meg tudta vallani azt, hogy kivel áll szembe, amikor azt mondta: „Rabbuni” – ami azt jelenti Mester!
A húsvét utáni időszak egyik nagy kérdése számunkra, hogy nekünk volt-e már ilyen nagy „fordulat” az életünkben, ami után helyreálltak a darabkák és mi is megtudtuk vallani az Urunknak, hogy Ő a mi Mesterünk, Megváltónk? Ebben a húsvétban megerősödtünk-e abban, hogy valóban a Mester ismer minket és nevünkön szólít? Jézus mindannyiunkat név szerint ismer és mindannyiukat meg akar szólítani. Figyeljünk az Ő szavára és akkor valóságosan miénk lehet az a felismerés, ami Máriáé is volt: a Mester ismer engem, igazán tudja ki vagyok!
Imádság: Dicsőítünk téged Istenünk, mert te igazán ismersz minket. Tieid vagyunk a teremtés és a megváltás jogán is, oly jó ez a tudat! Jó tudni és érzeni azt, hogy te gondviselő kezed által jelen vagy a mi életünkben és szüntelen igazgatod azt, köszönjük neked ezt a személyes jelenlétet, gondoskodást és szeretetet! Ámen!