,,Azon a helyen, ahol Jézust megfeszítették, volt egy kert, és a kertben egy új sír, amelyben még senkit sem helyeztek. Mivel közel volt a sír, a zsidók ünnepi előkészülete miatt ott helyezték el Jézust.”

(41-42)

Színre lép Jézus két titkos tanítványa, akik míg Jézus élt, a nagytanácsban viselt magas méltóságuk miatt nem mertek nyíltan Jézus követőivé válni. Az egyik ilyen titkos követője és tanítványa Jézusnak Arimátiai József volt. Ő ajánlja fel saját előre elkészíttetett sírját Jézus számára. Van ebben valami megrendítő, hogy Jézus nem a saját bölcsőjében fekszik, hanem egy idegen jászolban. Aztán nem a saját sírjába fektetik, hanem egy kölcsönkriptába. Így illik ez ahhoz, aki maga mondta, hogy az égi madaraknak van fészkük és a rókáknak barlangjuk, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania. Ennek a kölcsönsírnak, melyet három napra vesz igénybe, van egy mélyebb jelentése is. Milyen jó volna, ha megértenénk: Nem végső helyünk a sír! Ahogyan mondani szokás: ,,ide helyeztünk téged, drága halottunk, örök nyugalomra…”. Merjük kimondani, hogy ez az örök nyugalom jó esetben is pár évtized.

,A nagyvilágon e kívül” – van még számodra hely! Egyetlenegy hely, amit Jézus készített számodra. Drágán vette meg ezt a hajlékot! Micsoda árat fizetett érte! Milyen véresen és verejtékesen harcolt ezért az ,,öröklakásért”!

Te hová mégy majd? Életed legvégén, mikor menned kell, test nélkül már, hová mégy? Nem titok ez. Jézus sokszor, sokféleképpen megmondta, hogy a végén tovább megyünk. Ki erre-ki arra. Ki az Ő ,,jobb keze felé, ki bal keze felé.” Ki örök életre, ki örök halálra. Ki üdvösségre, ki kárhozatra. Ki örömre, ki ,,fogcsikorgatásra”. Mert a halál nem pont. Nem is kérdőjel. Földi életünk rövidke mondatának kettőspontja után hosszú folytatás következik. Rettenetes vagy csodálatos folytatás. Ilyeneket mondott Jézus a halál utánról.

Hogyha egyszer indulnod kell-tudd, hogy haza mégy. Hosszú köteteket írtak arról, hogyan történik az a hazamenetel. Mi lesz a halál pillanatában és utána? Pedig milyen egyszerű és elég: haza megyek. Vele megyek. S mikor eltávozunk ebből a világból, s ha látszatra nem is áll senki mellettünk-ma már gyakran paravánok mögött, egyedül, fehér kórházi ágyon halunk meg-mégsem leszünk egyedül, mert Az, Aki átölelte az emberi szenvedés mélységét, velünk lesz. Mert értünk, miattunk, helyettünk minden elvégeztetett!

Imádság:

Köszönöm Atyám, hogy halálom óráján haza mehetek, hogy Vele mehetek, s ott lehetek majd, ahol Jézus van, az én Megváltóm. Nem nyugtalankodik már a szívem, hiszek Benned, a gyermekek egyszerű, de egekig érő hitével. Ámen.