,,Amikor pedig Jézushoz értek, mivel látták, hogy már halott, az Ő lábszárcsontját nem törték el, hanem az egyik katona lándzsával átszúrta az oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki. Aki pedig látta ezt, az tesz róla bizonyságot, és az ő bizonyságtétele igaz, és ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. Ezek pedig azért történtek, hogy beteljesedjék az Írás: ,,Csontja ne töressék meg.” Viszont az Írásnak egy másik helye így szól: ,, Néznek majd arra, akit átszúrtak.” (33-37)

A kereszten függőkhöz odamentek a katonák, hogy az akkori törvény szerint megtörjék a kivégzettek lábszárait, ha még élnek. Mikor Jézushoz érkeztek, látták, hogy már halott. Oldalába döfték a lándzsát, testéből víz és vér folyt ki.

Víz és vér-ez volt az ajándéka, amelyet halálában adott. A te fejedre is folyt a víz, a keresztségnek vize. Te is magadhoz veszed az Ő vérének szimbólumát, az úrvacsora poharát. Azóta is szüntelenül osztja és ajándékozza magát, hogy amikor megkereszteljük gyermekeinket, amikor magunkhoz vesszük az úrvacsora kenyerét és borát, érezzük, hogy nekünk adta magát, hogy mi soha ne szomjazzunk úgy, mint Ő. Nekünk ne az ecetes spongya jusson, hanem az úrvacsora kenyere és bora, benne az Ő örök életet és bocsánatot adó, örökké velünk maradó szeretete.

Isten megőrzi Fiának testét, nem lehet vele akármit csinálni. Jézus meggyötört, szenvedő teste ott van Isten oltalma alatt. A katonák Jézushoz lépve látják, hogy már meghalt, nem kell eltörni a lábszárcsontját. Nem is lehet, hiszen meg van írva, hogy a páskabáránynak egyetlen csontját sem szabad eltörni. Amikor a templomtéren ezer számra vágják le a páskabárányokat, az a törvény, hogy nem szabad a csontját eltörni. Legyen ép és teljes. Azt olvassuk a 34. zsoltárban: Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr. Megőrzi minden csontját, egy sem törik el közülük. Isten őrzi ezt a testet, mert Jézus az Isten Báránya. Isten Báránya: ez a kifejezés annyi húrt zendített meg minden zsidó hívő lelkében. Eszükbe juttatta Ábrahámnak Morija hegyi áldozatát, a páskabárány szereztetését, amit az Egyiptomból való szabadulás jelképéül ismételtek, a vérrel behintett ajtófélfa oltalmazó csodáját, Ézsaiás titokzatos, megrendítő énekét a megáldozott bárányról, Akire az Úr mindnyájunk vétkét rávetette, aki nem nyitotta meg száját az Őt nyírők előtt, a nagy engesztelési nap ünnepét, amikor az ótestamentumi főpap rátette kezét egy bárányra, megvallva fölötte a nép bűneit, mint egy rárakva az állatra az emberek minden bűnét, azután kiküldték azt a pusztába, hogy vigye el magán a bárány a megvallott bűnök tömegét a pusztába.

Jézus az Isten Báránya, Aki elveszi a világ bűneit. Arra a bűnre van bocsánat, amit megvallva, néven nevezve rátettél Jézusra.

Imádság:

Istennek Báránya, ki bűnünket elveszed: Irgalmazz nékünk! Ámen.