,,Ekkor kiszolgáltatta Őt nekik, hogy megfeszítsék.”

(16a)

Az előző szakaszban az igazságra legyintő, cinikus, rezignált és fáradt Pilátust láttuk. Most a félő és félelmében megalkuvó embert láthatjuk. Pilátus fél Jézustól is, hátha valóban Isten Fia. Fél, mert nincs pártfogója a császárnál. Fél a zsidóktól. És mert fél, megalkuszik önmagával, s úgy hozza meg az ítéletet.

Pilátus-énünk a félő ember. Annyi mindentől félünk! Féltjük az állásunkat, a hozzátartozóinkat, felhalmozott vagyonunkat, jogainkat, megszokott kényelmünket, pozíciónkat. Nyomaszt, hogy mi lesz velünk öregkorunkban. A fél-elem pedig megfelezi az embert.

Sokszor nem is tudjuk, hogy mitől félünk, csak nehezen kapunk levegőt, összeszorítja valami a torkunkat. Éjjel felébredünk, de mintha nagy, csúf fekete madarak ülnének az ágyunkon, sötét árnyak telepszenek ránk.

Bizonyára mi is hallottunk már olyan esetekről, amikor bántottak valakit fényes nappal, a nyílt utcán. Több tucat ember végignézte, de senki nem mert közbelépni. Ha ott lettünk volna, talán mi is épp úgy megalkudtunk volna. Mert félünk. Vagy amikor valakit a fülünk hallatára rágalmaznak, s mi tudjuk, hogy nem igaz a vád, de lehajtjuk a fejünket, s megalkuszunk. Ez a Pilátus-énünk.

Mi Pilátus reakciója? Amikor sarokba szorítják, odadobja nekik Jézust. Kiborul, mert félelmében lelkiismerete ellen cselekszik. Hányszor tesz így a mi Pilátus-énünk is. Van kiút? Vigyük ezt is Isten elé! Fogjuk meg ennek a csapkodó, tagadó, fenyegetőző, félő, megalkuvó árnyéknak a kezét, s tegyük le Jézusnál! Ő ad orvosságot félelmeinkre, megadja az egyetlen, igazi gyógyszert, amelyről János levele így beszél: ,, A teljes szeretet kiűzi a félelmet:” (1 Jn 4, 18) Kérjük Urunkat, hogy bennünk is az Ő gyógyító szeretete lakjon, és a sokféle szorongás, félelem, megalkuvás lassan-lassan kiírtódjon a szívünkből.

S végül: Jó tudni, hogy semmilyen hatalom nincs Isten tudta nélkül. Pilátus még hatalmára hivatkozik, de Jézus leleplezi ezt a látszathatalmat. Azt mondja: ,,Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adtott volna neked.” (Jn 19,11a). Néha vasvesszőt ad, ahogy a próféta mondja Nebukadneccarról. Olykor kedvünkre, örömünkre, máskor fenyítésünkre rendel fölénk ilyen vagy olyan hatalmat. Minden hatalom mögött ott van Isten akarta!

Imádság:

Urunk Jézus, Aki magad vagy a testet öltött szeretet, Te űzz ki belőlünk minden félelmet szereteted által! Könyörgünk azokért, akik a puszta életüket féltik, mert felettük zúg a halál, s nem tudják, melyik pillanatban csap le rájuk. Köszönjük, hogy nagy a te hűséged. Olyannyira, hogy velünk, hűtlenkedőkkel, tisztátalan életűekkel, apró kis sikerekre vadászókkal, egymás ellen harcolókkal is velünk vagy és kész vagy meggyógyítani életünket. Ámen.