,,Jézus így felelt: Az én országom nem e világból való: ha ebből a világból való volna, az én szolgáim harcolnának, hogy ne jussak a zsidók kezére. De az én országom nem innen való. Pilátus ezt mondta neki: Akkor mégis király vagy te? Jézus így válaszolt: Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra. Pilátus ezt kérdezte tőle: Mi az igazság?” (36-38)

Amikor Jézus azt mondja, hogy az Ő országa nem e világból való, ezzel nem azt állítja, hogy az Ő országa nem e világba való. Vagyis azért jött, hogy megmondja az igazat Istenről, emberről, életről, halálról. Ő a végső igazságról akar bizonyságot tenni. Felel olyan kérdésekre, amelyekre más nem ad választ. Éppen ezek az alapvető jézusi igazságok állították akkor is az embereket vagy-vagy döntések elé. Vagy elfogadják Jézus igazságát, mint végső igazságot, vagy elvetik azt.

Éppen ezért van szüksége a világnak Jézusra és az Őt képviselő tanítványokra, mert nem e világból valók. De e világra valók! Azokra van szüksége, akik hiányoznak ebből a világból, hogy ez a világ legyen. Valahogy úgy hiányoznak, ha nincsenek, mint só az ételből, mint kovász a kenyérből, mint világosság a sötétségből. Téved az, aki bármilyen jóakaratú szándékkal világibbá akarja tenni a kereszténységet, s mindenképpen a világhoz akarja igazítani, hogy így elfogadhatóbbá, népszerűbbé tegye Jézust vagy a tanítványságot. Az ilyen erőfeszítéseket elsöpri a világ, vagy magába olvasztja anélkül, hogy meggazdagodna általa.

A világnak nem másodrendű világiasságra, hanem elsőrendű keresztyénségre van szüksége! Keveretlenül. Arra, amije neki nincs. Magára Jézusra. S a tanítványokra, akik krisztusi etikával, az agapé többletével forgolódnak, járnak-kelnek életükben. A tapasztalat is az, hogy a keresztyénséget felhígító vagy a korszellemet keresztyénségével enyhítő, vegyítő embert nem becsüli meg a világ. Az elsőrendű keresztyént keresi, várja a világ, kimondatlanul is. Úgy, hogy nem is tud róla. Éppen ezért, mikor azt halljuk Jézustól, hogy az Ő országa nem e világból való, gondoljunk arra, hogy éppen ezért ebbe a világba való.

Pilátus rezignált kérdésére: ,,Mi az igazság?” - Jézus nem felel. Van ebben a kérdésben valami tragikusan szomorú. Ezt a kérdést sok Pilátus-féle vagy Pilátussá vált ember feltette már. Olyan ember, aki kérdez, de választ nem vár. A modern világ egyik legnagyobb betegsége a rezignáció, a fáradtság, a kiábrándultság.

Próbálkozott ő kompromisszummal is: Barabást ajánlja fel cseréül a zsidóknak. De a népnek nem elég a kompromisszum. Nem lehet másra hárítani a felelősséget! Ma sem képzelhető el emberi sors anélkül, hogy ilyen vagy-vagy döntés ne kényszerítené legalább egyszer állásfoglalásra.

Imádság:

Urunk! Sokszor félünk még az élettől is, mert egy-egy órája, egy-egy pillanata halálosan nehéz. Köszönjük, hogy Te újra és újra megerősítesz minket. Ámen.