,,Jézus pedig tudva mindazt, ami reá vár, előlépett, és így szólt hozzájuk: Kit kerestek? Azok pedig így feleltek: A názáreti Jézust. Én vagyok – mondta Jézus.”

(4-5a)

A katonai csapat nagy készültséggel indul Jézus elfogására, mivel Róma hatalma ellen lázító embernek állították be Őt. A rómaiak kemény harcra, ellenállásra számítottak. Az Isten Fia nem menekül, nem rejtőzködik. Méltósággal lép eléjük. Rövid időn belül háromszor is mondja: ,, Én vagyok.” S hogy mit is érezhettek többen e súlyos szavak kapcsán, tudjuk: ,,visszatántorodtak és földre estek.” (6.v.) Milyen erőtér lehetett ott!

Közben minden az örök, isteni elgondolás, terv szerint történik. Jézus belesimul Atyja rendjébe: ,,Jézus pedig tudva mindazt, ami reá vár, előlépett…” (4.v)

Ő az Úr, nem a fogdmegek. Ő az Úr, Akit most le akarnak tartóztatni. Ő az egyetlen szabad személy, aki önuralommal, békességgel tűri, s vállalja, hogy mindez megtörténjen vele. Szabad minden gyűlölködéstől, szabad az áldozatra, teljes engedelmességgel vállalja, ami következik. Csak úgy tudunk mi is sorsunk fölé kerekedni, ha elfogadjuk azt. Ha beépítjük életünkbe és felhasználjuk. Legyen az egy beteg gyermek, nehéz természetű családtag, munkatárs…

Jézus az Úr, de embernek Fia is. De így is mondhatjuk, hogy elfogható, elárulható. Nem menekül, nem bujkál, nem rejtőzködik. Pedig megtehette volna. Ebből a magatartásból sok erőt meríthetünk mi is emberségünkhöz.

S látjuk még Krisztus minden körülmények között megmaradó szeretetét is. Az Ő alaphangja ez: nem magára gondol elfogatásának pillanatában sem, hanem övéire: ,,Ha tehát engem kerestek, engedjétek ezeket elmenni. (8.v.)

Jézus békességével szemben látunk egy sajátos emberi cselekedetet Pétertől. Kirántja kardját s levágja a főpap szolgájának fülét. Péterhez hasonlóan jószándékból, elhamarkodottságból, sárból, fényből összegyúrt emberek vagyunk mi is! Ahogy a tanítvány, mi is egyszerre vagyunk bátrak, elszántak, kapkodók és meggondolatlanok. Péter egészen emberi, egészen önmaga. Olyan, mint mi.

Az Úr elutasítja az erőszakot és a fegyvert, mint megoldást. Nekünk sem kell soha karddal, sem dühös, vitatkozó szavakkal Jézust megvédenünk. Meg tudja Ő védeni magát! Figyeljünk inkább arra, amit mond, kér vagy parancsol! Sőt, Isten a megbékélés szolgálatát is ránk bízta. A békesség meghirdetését is: szabad és lehet megbékülnünk az Istennel-szabad és lehet megbékülnünk egymással, szabad és lehet megbékítenünk az embereket egymással.

Imádság:

Drága Jézus!

Köszönjük, hogy számodra csak egy út volt: a Golgota. A szenvedések útja, amit vállaltál értünk. Segíts hogy nehéz, megfelezhetetlen órákban Téged lássunk! Ne a végzetet, sorsot, csapást, iszonyatot, félelmet! Újítsd meg bennünk az erős lelket, hogy túlláthassunk az életen és még a halálon is! Ámen.