„Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (3)

Jézus búcsúbeszédében és főpapi imájában számos igazságot oszt meg hallgatóságával. Amit a mai szakaszból kiemelek, az az örök életről szól. Az örök élet nem más, mint ismerni az igaz Istent és azt, akit elküldött, a Jézus Krisztust. Az egész evangélium összefüggésében ez azt jelenti, hogy az örök élet valódi jelentése: közösség Istennel. Az ismerni ige ugyanis itt személyes kapcsolatra vonatkozik; azért ismerem a másikat, mert közösségben, állandó kapcsolatban vagyok vele. Időt töltök vele, így van alkalmam minél több dolgot megtudni róla; megismerni a gondolkodását, a reakciót. Ha minőségi időt töltök valakivel, vagyis a vele töltött időben tényleg rá fókuszálok, akkor valós ismerethez juthatok. Ha tehát közösségben vagyok Istennel, ha ismerem őt, akkor örök életem van.

S ha ebben az értelemben gondolunk az örök életre, akkor bizony csodálatos örömhír van benne: ez a közösség már itt a földön elkezdődik. Ez nem egy távoli, jövőbeli, megfoghatatlan valami, hanem a mindennapi életünk része. Az örök élet már elkezdődött, már benne vagyunk, ha közösségben vagyunk Istennel, s azzal, akit elküldött, a Jézus Krisztussal.

A böjt célja, hogy közelebb vigyen Istenhez. Amikor lemondok valamiről, megvonom magamtól a böjti napokban, akkor azért teszem, hogy a helyébe Isten ajándékai léphessenek. Ajánljuk idén fel az egyik legdrágábbat, az időnket. Legyen arra hívatott az idei böjti időszak, hogy több időt, minőségi időt töltsünk Istennel. Akarjuk és vágyjuk ismerni az egyedül igaz Istent; hagyjuk, hogy az örök élet öröme már itt a földi életünkben kibontakozhasson!