„Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem.”(33)

A teljes öröm előtt, amelyről az előző szakaszban szó volt, még kritikus órák jönnek. Jézus tudja előre, hogy a tanítványok többsége nem lesz képes kitartani, szét fognak széledni. Bár tőle fognak elfordulni, őt fogják magára hagyni, ő mégis törődik velük, már előre feloldozást ad: az egyedülléte csak látszólagos, mert az Atya mindig vele van és vele lesz akkor is.

A búcsúbeszédekben összesűrítve látjuk mindazt a törődést, ahogy Jézus fordul a tanítványai felé. Jézus bölcs, gondoskodó, előrelátó, őszinte, megértő, vigasztaló és szeretetteljes. Jézus látja a bizonytalanságot, őszintén szól bánatról és örömről, elfordulásról és megtérésről, s teszi mindezt azért, mert békességben akarja tudni tanítványait. Fontos, hogy követői tudják: a húsvéti események csak időlegesek és csak a világ szemében gyalázat és vereség, mert a világ nem látja, hogy mindezek mivégre mennek végbe. De a tanítványoknak tudniuk kell, hogy ezek az események az üdvtörténet részei, a végső győzelem kétséget kizáróan az Úré, aki legyőzte a világot. Ennek tükrében kell az evilági nyomorúságot szemlélni: Jézus úr mindenek felett. Ez a feltétel nélküli bizalom szolgáljon támaszul számunkra is, ez legyen békességünk alapja!