„Eddig nem kértetek semmit a nevemben. Kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen. .” (24)

Jézus válaszai nem biztos, hogy azok a válaszok lesznek, amiket hallani szeretnénk. Jézus tanítványai sem hiszem, hogy arra válaszára vártak, miszerint sírni, jajgatni, szomorkodni fognak. De őszinte volt hozzájuk, és őszinte hozzánk is; nem titkolja, ha nehézségekkel kell szembenézni. Azonban rögtön vigasztal, reményt ad. Bátorítja akkori és mostani tanítványait, hogy ugyan lesznek nehéz időszakok, de azok után olyan jó következik, olyan öröm ér, amely nem vehető el. S nem csak elvehetetlen, hanem teljes öröm lesz. Mitől lesz ez az öröm teljessé? Attól, hogy az ismeret lesz teljes. Pont az ismeret hiányából, az értetlenségből indult ki és indul ki ma is sokszor a bizonytalanság, a zavartság és a félelem. Amikor az ismeret, Jézus nyílt beszéde egyenes utat talál a szívekbe, amikor az Atya nyíltan megmutatkozik, akkor lesz teljessé az öröm. Ady így fogalmaz:

„Napsugarak zugása, amit hallok,

Számban nevednek jó ize van,

Szent mennydörgést néz a két szemem,

Istenem, istenem, istenem,

Zavart lelkem tegnap mindent bevallott:

Te voltál mindig mindenben minden.”

Hiszem, hogy akkor lesz teljessé az öröm, amikor az Atya betölt mindeneket, s mi a Jézus nevében megállhatunk előtte, s feltárhatjuk szívünk kér(d)éseit.