„Jézus észrevette, hogy meg akarják kérdezni ...” (19)

Jézus korabeli és jelenbeli tanítványainak egyaránt nehéz a dolga, amikor meg akarják érteni Jézus példázatait, kijelentéseit. Többször elénk tárja a Szentírás, hogy hallgatósága, vagy annak egy része, nem értette meg Jézus beszédét vagy legalábbis annak mélységeit. Ez még a hozzá közelállóknak, az őt követőknek is nehézséget okozott. Nem mintha ez lett volna Jézus célja, nem azért jött, hogy értetlenül álljunk szavai előtt; sőt, azért jött, mert Isten magát kívánta kijelenteni benne. Ő a testté lett Ige!

Hogyan lehetséges, hogy mégsem értették, mégsem értjük? Felsorolni is nehéz, mi minden homályosítja el látásunkat, értelmünket: irigység, nagyravágyás, harag, ellenségeskedés, önteltség, bizalmatlanság, féltékenység, csalódottság, kishitűség… Nézzünk magunkba és keressük meg saját válaszainkat arra, hogy most, 2024 tavaszán, mi az, ami minket személy szerint vakká tesz. S bátran forduljunk magához Krisztushoz!

Ez a textus arra buzdít, hogy minden kérdést meg lehet fogalmazni, s talán még ki sem kell mondanunk, fel sem kell tennünk. Ebben a szakaszban a végtelenül együtt érző, tanítványaival együtt élő Isten képe bontakozik ki előttünk. Jézus látja és tudja, hogy a tanítványok nem képesek felfogni szavait, s ez zavart, bizonytalanságot okoz bennük. Jézus nem hagyja vergődni őket, nem várja meg, míg végre valaki összeszedi magát annyira, hogy feltegye a kérdést. Tőled sem várja el, hogy bizonytalanságod, vakságod idején feltedd a kérdéseidet. Látja rajtad, hogy bánt valami, látja rajtad, hogy értetlenül egy helyben toporogsz, látja rajtad, hogy kétségeid vannak. Lát téged! Csak fordulj felé, hogy megadhassa a választ.