"Ezeket azért nem mondtam nektek kezdetben, mert veletek voltam. De most elmegyek ahhoz, aki elküldött engem, és közületek senki sem kérdezi tőlem: Hova mégy? Mivel azonban ezeket mondom nektek, szomorúság tölti el a szíveteket. Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok. És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság, és mi az ítélet. A bűn az, hogy nem hisznek énbennem; az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett.
Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni; amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; ezért mondtam, hogy az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek." (4b-15)

A bűn fogalmát sokan sokféle módon határozták már meg. Lehet jogi értelemben, erkölcsi értelemben és persze teológiai értelemben is beszélni róla. Azt is elmondhatjuk, hogy időről időre változik ennek a fogalomnak az értelmezése, tartalma. Van, ami bűnnek számított régen, ma már nem. Főleg a jogi és az etikai értelmezésben követhető ez a változás. A ma társadalma, különösen a nyugati kultúra, sokkal megengedőbb e tekintetben, mint mondjuk évszázadokkal, vagy akár évtizedekkel ezelőtt. És persze ennek hatása van a keresztyén bűn-értelmezésre is. Normák, fogalmak relativizálódnak, súlyt vesztenek, átértékelődnek. Elég, ha csak napjaink mainstreamjének két zászlóshajójára, az abortuszra és a „másságra”, a homoszexualitásra gondolunk, ezek világi és egyházi megítélésének változására. Másként látja a konzervativizmus, másként a liberálisok, másként a közép-európai protestantizmus többsége és másként az észak-, vagy nyugat-európai egyházak többsége.

Hát ennyire függ a bűn fogalmának és tartalmának értelmezése kortól, ideológiától, progresszivitástól? A szentírás ortodox, vagy modern, posztmodern értelmezésétől? Létezhet ebben a kérdésben közmegegyezés? Olyan minimum, amit mindenki el tud fogadni?

Heuréka! Szinte felkiáltottam, amikor a mai napra rendelt igaszakaszt elolvastam. Választ kaptam, azt hiszem, ezekre a kérdésekre. Egy olyan minimalistának tűnő, de mégis minden lényegest tükröző megfogalmazásban, amit Jézus mondott a bűnről az övéinek. Ami minden keresztyén ember számára elfogadható konszenzus lehet, és nem tudok a lényeget jobban megragadó, szabatosabb igét erről a Bibliában. Mi a bűn? „A bűn az, hogy nem hisznek énbennem.” (9. vers)

Azt hiszem ez az eredője mindennek. Nem csak a bűn keresztyén definíciója ez, hanem végigolvasva és végigmagyarázva az elmúlt hét napi igéit, mintegy összegzése ez János evangéliuma üzenetének is, és azoknak tanításoknak, megértett igazságoknak, amikkel találkoztunk Jézus búcsúbeszédeiben a mögöttünk lévő napokban.

A bűn a Krisztus nélküliség, a Hozzá kapcsoló hit hiánya. Aki viszont befogadja Őt, aki érti Őt, aki hittel látja Jézus halálát és feltámadását, ott a bűnre van bocsánat, ott felragyog a kegyelem, ott újjászületés van a Krisztus parancsait követő életre. A bűn zsoldja a halál, a hit reménysége az örök élet.

„…Istenem voltál kezdettől fogva,
Nem hagytad a bűnt, hogy tartson fogva,
Sőt a világtól engem elszakasztál,
Szent szerelmedből magadnak választál.” (346. dicséret)