„Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” (6)

Út, igazság, élet. Nehéz koncepciók ezek, és ezerféle módon botlunk bele egyikbe-másikba akár egyetlen nap leforgása alatt is. A keresztyénség állandó kísértése közé tartozik, hogy az egyedül megmentő útként, az egyedül kinyilatkoztatott igazságként és az egyedüli élet forrásának letéteményeseként kínálja magát és tanítását a mindenkori ember számára. „Az egyházon kívül nincs üdvösség”, mondták a régiek, és ezt javarészt szeretjük úgy érteni, hogy a saját egyházunk nevét helyettesítjük be a mondatba. A nagyon bátrak és vakmerőek még ennél is tovább szoktak merészkedni, és az eredeti jézusi szólás helyére is – természetesen nem explicit módon – behelyettesítik saját magukat és teológiai portékájukat: mi vagyunk, az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához csak miáltalunk.

Én két dolognak módfelett örülök ebben a rövid jézusi mondatban. Egyrészt annak, hogy exkluzív, azaz semmiféle más kritériumot nem támaszt ahhoz, hogy az ember az Atyához menjen, csakis önmagát. Kijózanító feltételszabás történik itt, mert rámutat arra, hogy az örök élet és üdvösség ajándéka nincs látható, behatárolható vagy nyilvánvaló földi eszközökhöz kötve. Nem az ilyen-olyan ideológiai elköteleződés a kritériuma annak, hogy valaki az Atyához menjen. Nem is ez vagy az az egyház birtokolja a mennyország kulcsait. Solus Christus. Egyedül rajta keresztül kerülhetünk közel Ahhoz, Akiben minden út kezdődik és végződik, Aki az igazság abszolút mércéje és minden élet forrása.

Másrészt, örülhetünk annak, hogy ebben az „Én vagyok” kijelentésben Jézus személyként mutatkozik be számunkra is. Nem törvény, nem szöveg, nem intézmény, hanem személy az, aki életünkre, útjainkra és igazságainkra igényt tart. Jézus szól, beszél, érez, ellenkezik, sír, felháborodik, örül, szeret, helyesel vagy elutasít. A mindenkori keresztyénség nagy evangéliuma éppen abban van, hogy nem személytelen erőknek akarja kiszolgáltatni az embert, hanem Jézusról mint élő személyről tesz bizonyságot, aki mindenkihez egyenként közel hajol, és személyes kapcsolatba emeli a bűnös embert. Amikor ellenállunk annak a kényszernek, hogy saját útjainkat, igazságunkat és életünket tegyük meg az üdvözülés egyetlen kritériumának mások számára, valójában nem a kaotikus relativizmusba ugrunk fejest, hanem Jézus szelídségébe kapaszkodunk. Bízunk abban, hogy Ő mint egyetlen út kiigazítja emberi tévútjainkat. Bízunk abban, hogy Ő mint egyetlen igazság, felülírja töredékes emberi fél-igazságainkat. Bízunk abban, hogy Ő mint élet, képes ma is diadalt aratni halálszagú valóságainkba.

Imádság: Jézus, áldunk téged azért, mert nem akarsz minket kevesebbel megelégíteni, hanem a legtöbbet adod nekünk: saját magadat. Köszönjük, hogy egyedül te vagy képes áthidalni az Atya és a közöttünk lévő nagy szakadékot. Kérünk téged, segíts nekünk, hogy mások elől ne takarjuk el ezt az evangéliumot saját útjainkkal, saját igazságainkkal és saját életünkkel. Ámen.