„Az életemet adom érted! Jézus így válaszolt: Az életedet adod énértem?” (37-38)

Az evangéliumok szerint a nagypénteki és húsvéti események előtt Péternek két kiemelkedő „alakítása” volt. Az egyik ilyen Cézárea Filippiben történt, amikor Jézus összes követői közül elsőként ismerte fel, hogy ez a názáreti férfi több és más bármely hasonló rabbinál: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia”. Ezt a briliáns teológiai megállapítást Jézus jóváhagyja, sőt, meg is dicséri, úgy azonban, hogy a kijelentés érdemét másnak tulajdonítja: „Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám.” (Mt 16,17). A mai szakaszban olvasott igék szerint ez a második „alakítás” már nem ennyire hízelgő Péterre nézve. A buzgó szavaknak, „életemet adom érted!”, semmi köze a mennyei Atya kinyilatkoztatásához, sőt, Jézus mintha szánt szándékkal rá is pirítana vehemens tanítványára: „Bizony, bizony, mondom neked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”

A két jelenetben ugyanaz a főszereplő, ugyanaz a torok formálja meg a hangokat, és ugyanaz a száj beszél. Mégis, ég és a föld a különbség a kijelentések között. Az egyikben nem test és vér formálja meg a gondolatokat, nem a földi dimenzió okossága vagy bölcsessége a szavak forrása, hanem a mennyei Atya. A másikban mintha csak a test és vér kapna szerepet, az emberi bizonyításvágy, a tettrekészség vagy elszántság ígérete. Én, odaadom az életem érted. Én, követlek, bárhová mész is. Én, én, én… Nem kételkedhetünk benne, hogy ebben a pillanatban Péter valóban így gondolja, és érez magában elég kurázsit ahhoz, hogy be is váltsa az ígéretét. Mégis, egyszemélyes, bújtatottan egoista monológként hangzik ez a fogadkozás.

Aki Krisztust követi, jó ha beismeri saját határait. A nagypénteki megaláztatás és halál útjára nem mehetünk vele buzgó „én”-ünkkel. Előbb el kell veszíteni „én”-ünket, mert a test és vér nem vállalja a kereszt botrányát. Fájó, hogy sokszor csak akkor ébredünk rá erre, miután megszólalt a kakas. A keresztyén élet egyik alaphangja, hogy Ő előbb cselekedett, Ő előbb adta oda az életét énértem, mint én; saját válaszaim, saját áldozataim, saját „én”-nel kezdődő mondataim csak ebből a meghatározó élményből nőhetnek ki. Enélkül maradnak azok, amik: kakasszóra szertefoszló emberi nagyotmondások.

Imádság: Jézus, szeretnénk követni, szeretnénk utánad menni, olykor még túlfűtött lelkesedéssel is. Adj nekünk józanságot, hogy észrevegyük korlátainkat. És adj nekünk bátorságot, hogy meghaladjuk ezeket. Áldott légy azért, mert te előbb adtad oda az életed értünk, mint ahogy mi odaáldoztuk volna azt neked. Ámen.