„Pásztorok jajszava hangzik, mert elpusztult pompás legelőjük. Oroszlánkölykök ordítása hangzik, mert elpusztult a Jordán bozótja!” (1)

Ez a fejezet Izráel -fogság előtti- sorsáról ad egy átfogó képet úgy, hogy kiemelten hangsúlyozza a pásztorok, azaz a vezetők szerepét. Közben itt is találunk üdvtörténeti képeket: a hűséges pásztor bére – a nevetségesen kevés- 30 ezüst rögtön eszünkbe juttathatja a Jó Pásztort, akit ugyanennyiért árultak el. Több jelképet is találunk ebben a részben, s talán nem is mindig egyértelmű, hogy ki szólal meg pásztorként; maga az Úr, vagy Zakariás. Az viszont egyértelmű, hogy a hűtlen pásztorok ellen, Izráel vezetői ellen felgerjed Isten haragja. A pásztor és a nyáj jelképe végig kíséri Izráel történetét, és nagyon fontos szerepe van az üdvtörténetben is. Az Úr volt népének legfőbb pásztora. Vezetője, védelmezője, gondviselője. Amikor királyt kért a nép magának, evilági „pásztort” akart, amit Isten megengedett ugyan neki, de a királyoknak is az lett volna a feladatuk, hogy királyi-vezetői, pásztori- tisztükben Istent képviseljék, Isten által vezetve vezessenek. Ugyanígy a papok, és próféták Izráel lelki vezetőiként, az Úr útján járva kellett, hogy pásztorolják a népet. Illetve kellett volna… Sokszor nem jött össze a pásztorolás, se politikai, sem lelki téren, mert amint megszakadt az Úrral való kapcsolat és a hivatásból hivatal lett, a küldetés kiváltságából haszonszerző hatalom-minden összeomlott. Isten azonban nem hagyta büntetlenül a hűtlen pásztorokat, akik kárt okoztak az Ő népének! Ez nekünk is intő jel. Ha Isten feladatot ad, számon is kér. Tudja, hogy esendő emberek vagyunk, de nem veszi le rólunk a felelősség súlyát. Jakab azt írja levelében: „Testvéreim, ne legyetek sokan tanítók, mert tudjátok, hogy súlyosabb ítéletben lesz részünk.” Vezetni egy közösséget nagy kiváltság és egyben nagy felelősség. (Ez persze nem azt jelenti, hogy nem lehet hibázni. Vezetőként is lehet megbánni, ha valamit rosszul tettünk, bevallani és bocsánatot kérni. Lásd Dávid király esetét Betsabéval.) Mi sokszor panaszkodunk vezetőinkre. De vajon imádkozni is tudunk értük? (Pál azt írta Timóteusnak: „Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért, Királyokért és minden méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel.” -mennyire gyakoroljuk mi ezt?) S ha Isten vezetői, pásztori feladatot bíz ránk, legyen az akár kicsi, akár nagy; legyen az egy lépcsőház közössége, egy család, egy gyülekezet, egy vállalkozás, bármi, véssük jól a szívünkbe, hogy csak akkor tudjuk hűséggel végezni, ha nem feledkezünk meg az igazi jó pásztorról: Jézusról. Ha Őt követjük tiszta szívvel, és először magunkat engedjük pásztorolni Általa. Ebben segítsen ma is bennünket az Úr!

Imádság: Úr Jézus! Köszönjük Neked, hogy Te jó pásztorként vezeted életünket. Légy áldott nagy szeretetedért! Kérünk, segíts nekünk is Rád figyelve, Téged követve pásztorolni a ránk bízottakat. S könyörgünk azokért, akiket felénk vezetőkül rendeltél, egyházunkban, városunkban, vagy falunkban, országunkban: segítsd őket, hogy a Te tetszésedre tudják végezni munkájukat Ámen!