„Kérjetek esőt az Úrtól a tavaszi eső idején! Az Úr alkot viharfelhőket, ő ad záporesőt és mezei növényeket mindenkinek. De a házibálványok hazug kijelentést adnak, a varázslók megcsalnak látomásaikkal, haszontalan álmokat beszélnek el, és amivel vigasztalnak, mit sem ér. Ezért széledt el népem, mint egy nyáj, nyomorúságra jutott, mert nem volt pásztora.” (1-2.)

A próféciák sorában, melyben Isten újra és újra biztosítja az Ő népét arról, hogy visszahozza őket a saját országukba, és ott békességben, biztonságban élhetnek, áldásokban járhatnak, mert Ő megkegyelmezett nekik és cselekszik az érdekükben, újra itt áll egy figyelmeztetés. Egy intés, amely úgy tanácsol a jövőre nézve, hogy visszatekint a múltba. A múlt eseményeit megváltoztatni nem tudjuk, de tanulhatunk belőle. S ez különösen is igaz a babiloni fogságból hazatérő Izráelre. Zakariás arra biztatja a népet, hogy kérjenek az Úrtól esőt, mert Ő az, aki a viharfelhőket alkotja, Ő táplálja mezei növényeket. (Ezáltal állatot és embert egyaránt.) Tőle jön az éltető eső, Ő az élet forrása. Ezzel szemben a bálványok hazug kijelentést adnak, a varázslók megcsalnak látomásaikkal. Amivel vigasztalnak, mit sem ér. Aki bennük bízik, az csalódni fog; a semmit markolja, aki bálványoktól vár segítséget. S annak, hogy őseik a bálványokban bíztak az élő Úr helyett, nagy szerepe volt abban, hogy fogságra jutottak. Nem véletlenül említi Zakariás az esőt, hiszen az az élet feltétele volt! (S ma is az.) Zakariás figyelmeztet arra, hogy az élet egyedül Istentől függ! Az élet – annak minden vonatkozásában – Isten kezében van! A megélhetés és annak biztosítéka: az eső, az Úrtól jön. Tőle lehet és kell kérni és várni azt. A megélhetés ma is fontos kérdés. Sokaknak nagyon nehéz, álmatlan éjszakákat és gyomorgörcsöt okozó kérdés, különösen itt, a mi vidékünkön. De mindenhol és mindenkor kérdés az ember számára: mitől/kitől várom az életemhez szükséges feltételek biztosítását? Mitől/ kitől remélem a megélhetésemet, boldogulásomat? Miben, vagy kiben bízom, ha mindezekre gondolok? Hiszen amitől/akitől a megélhetésemet várom, arra bízom az életem. Az szabja meg számomra az irányt, hiszen attól függ a létem. Épp a napi szintű, húsbavágó dolgokhoz való viszonyunk mutatja meg azt, hogy van-e hitünk, s ha igen, az pontosan miben, vagy kiben gyökeredzik. Az anyagi kérdések elsősorban hit-kérdések. Tudunk-e Istentől kérni? Tudunk-e az Úrban bízni a mai bálványok helyett? Rá merjük-e bízni Istenre az életünket mindenestől? Kívánom mindenkinek, hogy lássa meg Jézusban, hogy Ő maga az élet, és merje Rá bízni az életét egészen.

Imádság: Mindenható Istenünk, mennyei Édesatyánk az Úr Jézus Krisztus által! Köszönjük, hogy életet ajándékoztál nekünk, mikor megteremtettél. A Te kezed formált minket anyánk méhében. Te őrizted meg életünket olyan sok betegség, baleset, veszély ellenére. Bocsásd meg, amikor megfeledkezünk erről, és mástól várjuk, hogy az életünknek biztonságot, örömet, előrejutást adjon. Nincs más rajtad kívül! Te vagy az élet forrása, s köszönjük, hogy Te bőségesen adsz, ha kérünk Tőled! Taníts minket bizalommal kérni, Jézusért! Ámen!