„A Seregek Urának szava szól. Ezt mondja a Seregek Ura: Féltem a Siont, nagyon féltem. Nagy haragra indultam, annyira féltem őt!” (…) Mert ezt mondja a Seregek Ura: Bár úgy határoztam, hogy veszedelmet hozok rátok, mert elődeitek megharagítottak engem – így szól a Seregek Ura- és azt nem bántam meg, most viszont úgy határoztam, hogy jót teszek Jeruzsálemmel és Júda házával. Ne féljetek!” (14-15)

A mai igeszakaszból három igeverset szeretnék csak kiemelni. Legelőször azt mondja Zakariás próféta: a Seregek Urának szava szól. Bemutatja azt az Istent, akinek a szavát közvetíti. Istent sokféle néven mutatja be nekünk a Szentírás és mindegyik név megmutat valamit abból, hogy milyen is Ő. Személyének egy-egy oldalát ismerhetjük meg az Ő megnevezései által. Itt Seregek Urának nevezi Őt a próféta. S egy népnek, amelyet idegen seregek igáztak le, s amelyben a visszatéréskor is ott bújkált talán a félelem: mi lesz, ha a babiloni király meggondolja magát, mint annak idején a fáraó?- biztatás volt azt hallani, hogy Isten a Seregek Ura! Angyali seregeké, melyek erősebbek, mint a földi seregek! De a földi seregek is az Ő hatalma alatt állnak, még ha nincsenek is mindig tudatában ennek. A Seregek Ura a legnagyobb Úr mennyen és földön. Mi tudatában vagyunk-e ennek? Hisszük-e azt, hogy Isten a történelem Ura, és bármi is történjen a világban, Ő kézben tartja az eseményeket? Amit üzenetként mond az Ő népének, az egészen különös és megható is abban az összefüggésben, hogy Ő a Seregek Ura. „Féltem a Siont, nagyon féltem.” Ez a hatalmas hadvezér, aki az egész világ fölött áll, tud félteni valakit? Ismeri a „féltem őt” érzését? Igen! A féltés mögött mindig a szeretet áll! Isten hatalmas ereje és óriási gyengédsége együtt mutatkozik meg a Szentírásban! S az Ő népének tudnia kell, hogy Ő nemcsak erős, de végtelenül szerető szívű Isten! „Féltem a Siont, nagyon féltem. Nagy haragra indultam, annyira féltem őt.” Isten haragszik, mert félt. Azért tud haragudni, mert szereti az Ő népét! Az igazi szeretet féltő, óvó szeretet, s az igazi szeretet épp azért, mert félt, nagy haragra is tud indulni. Akiknek gyermekeik vannak, bizonyára ismerős az érzés, mikor az ember szeretetből haragszik, mikor nagyon dühös, mert látja, hogy a gyermeke kárt okoz magának! Ha az ember nem szeretné a gyermekét, mindaz a rossz, amit a gyermek tesz, nem hozná ki a sodrából, nem mozgatna meg benne indulatokat. A Seregek Ura Atyánkként, féltőn szeret bennünket. Értünk haragszik, nem ellenünk! Haragja nem pusztítani akar, hanem megmenteni! Ezt erősíti meg a 14-15. vers! Isten kijelenti, hogy megkegyelmez népének: „Úgy határoztam, hogy jót teszek Jeruzsálemmel és Júda házával. Ne féljetek!” Ezek a szavak számunkra Jézus születésében, megváltó halálában és feltámadásában teljesedtek be. Benne láthatjuk tisztán és tökéletesen Istenünk féltő szeretetét! Engedjük, hogy ez a szeretet vezessen, formáljon bennünket!

Imádság: Istenünk, megrendül a lelkünk, ha látjuk hatalmadat, s azt kérdezzük mi is: micsoda az ember, hogy törődsz vele, és az embernek fia, hogy gondod van rá? Hogyan tudsz bennünket így szeretni, óvón, féltőn, mindent odaadva értünk? Nem értjük, Atyánk, de szeretnénk elfogadni, s benne élni a Te szeretetedben. Segíts ebben minket! Formálj bennünket Megváltónk kegyelme által Megváltónk képére! Ámen!