„Így szólt hozzám a Seregek Urának igéje: Mondd ezt az ország egész népének és a papoknak: Amikor böjtöltetek és gyászoltatok az elmúlt hetven év alatt, az ötödik és a hetedik hónapban, az én kedvemért tartottatok-e böjtöt? Amikor meg ettetek és ittatok, akkor nem a magatok kedvéért ettetek és ittatok? (…) Ezt mondja a Seregek Ura: Igazságos ítéletet hozzatok, szeretettel és irgalmasan bánjatok egymással! Az özvegyet és az árvát, a jövevényt és a nyomorultat ne zsákmányoljátok ki, és ne tervezzetek egymás ellen magatokban semmi rosszat!” (9-10)

Zakariás egy olyan korban prófétál, amelyben Isten népe egy különös határhelyzetben van. Hazatérhettek a babiloni fogságból, és egy új élet határán vannak. Mint nép, mint közösség egy új élet kezdetén állnak. Újjá kell építeniük az országukat, elkezdik újjáépíteni a lerombolt jeruzsálemi templomot, és ebben a helyzetben, amit annyira vártak a 70 év alatt, amire vágytak; az öröm mellett nagyon sok a kérdés is. Hogyan tovább? Hogyan építsük fel az életünket, s legfőképpen: hogyan építsük fel újra az Istennek való szolgálatunkat? A Vele való közösséget hogyan is éljük meg?

Nyilván nem nulláról építkeztek. Sok mindent igyekeztek megőrizni a hitükből, törvényeikből, szokásaikból babiloni fogságban is. Mégis vannak kérdések, melyekre fontos, hogy választ kapjanak. Ezért hangzik el ez a kérdés is itt, a 7. fejezetben: „Sírjunk-e az ötödik hónapban, megtartóztatva magunkat, ahogyan évek óta tesszük?” Ezt a böjtöt a templom elpusztulásának emlékére tartották, de most, hogy újjáépülhet a templom, felvetődött a kérdés: van-e még ennek értelme? Kell-e még ez? Kell-e nekünk? Kell-e az Istennek? Isten válaszol. Kérdésre kérdésekkel. Mégpedig olyan kérdésekkel, melyek felszínre hozzák azt, hogy eddig sem Isten kedvéért böjtöltek, vagy éppen ettek, hanem a saját kedvükért. Ráadásul a fogság előtt épp a böjt gyakorlatával próbálták eltakarni bűneiket, melyekért Isten keményen megfeddte őket Ézsaiás (és más próféták) által. Épp ezért figyelmezteti őket az Úr, hogy ha az Ő tetszését akarják keresni, akkor valahol máshol kell keresgélni! Nem a böjt gyakorlatában, hanem a szívük állapotában!

A fogság előtt is megmondta: igazságos ítéletet hozzatok, az özvegyet és az árvát ne nyomorgassátok, és ne tervezzetek egymás ellen magatokban semmi rosszat. Ez a fogságból hazatért népnek ugyanúgy szól! Figyelmeztetés, hogy amit az elődök elhibáztak, abba ők ne essenek bele! Legyen a szívük őszinte és tiszta Isten előtt, mert ez az, ami kell, ez az, amire szükség van! Kedves Testvérek! Böjt idejében vagyunk. Sokféleképpen böjtölhetünk, de ha mások iránt szeretetlenek, irgalmatlanok, rosszindulatúak vagyunk, egészen biztosak lehetünk benne, hogy Istennek nem tetszik a mi böjtölésünk. A szívünket kell megtisztítani, és olyan jó, hogy ez Jézus által lehetséges! ő be tud tölteni bennünket szeretettel, irgalommal, Önmagával! Így legyen!

Imádság: Istenünk! Köszönjük, hogy Te mindig őszinte vagy hozzánk! Ha rá is mutatsz vétkeinkre, azért teszed, hogy elhagyhassuk azokat és szabad életet élhessünk. Kérünk, segíts meglátni, mire van szükségünk igazán, és segíts a Te tetszésedet őszinte szívvel keresni, s Lelked által akaratodban járni! Ámen!