"Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve." (15)

Király egy szamárcsikón. Micsoda ellentmondás. Szelíden érkezik, pedig jöhetne akár karddal is a kezében, de Ő más, egészen más, mint mi.

Megéri-e ma szelídnek lenni? Már a kérdés is nagyon furcsán hangzik. A szelídség a Lélek gyümölcseinek egyike, attól függetlenül kellene, hogy személyiségünk része legyen, hogy éppen milyen korban és környezetben élünk.

Manapság mindenki hangos, mindenki túl akarja kiabálni a másikat. Vesztesnek tartják azt, aki nem áll bele egy-egy vitába, aki a békesség kedvéért lemond a hangos harcról. Ma könyöklünk, megszerzünk, elnyomunk, lobbizunk, nyomulunk, szívességet követelünk, beengedünk köreinkbe erőket, hatalmakat, amik nem feltétlen ugyanazt az Urat követik. Foggal, körömmel, arrogánsan ragaszkodunk az igazunkhoz, az elképzeléseinkhez.

Jézus a szelíd király, aki a békesség, a nyugalom útját járja, ő így akarta elérni a célját. Azzal a magabiztos szelídséggel vonul, hogy minden úgy lesz, ahogy az Atya azt akarja és eltervezte.

Jézus szelíd volt, de határozott, őszinte. Erélyes a templom megtisztításakor, nyersen is szólt, amikor a farizeusokat képmutatóknak nevezte, dorgált is, ha kellett. Van, hogy nekünk sem szelídnek kell lennünk, van, hogy erőt kell demonstrálni annak érdekében, hogy mindazt, ami nem Istenhez méltó, azt elűzzük. A kérdés: hogy mikor, mit tegyünk. Mi alapján döntjük el?

Egyszerű a válasz. Hagyni kell, hogy az vezessen, aki profi volt ebben. Jézust kell magunk elé engedni. A szelídek öröklik a földet, így tanította Jézus, szép ígéret, ami bíztat minket a szelídség gyakorlására. Jó lenne nem úgy viselkedni, mintha nem is ismernénk a szelíd Királyt!

Jézus itt szelíden vonul, engedi az örömöt, engedi övéinek az ünneplést. De mindeközben eltántoríthatatlan a céljátó, még az ujjongó kiáltások, a fesztiválhangulat sem térítheti el attól.

Aki ismeri, az szereti benne ezt a szelíd határozottságot és követi Őt, aki nem szereti, az pedig csak értetlenül és megvetéssel nézi a többi ember rajongását.

Jézus mondja: "...tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatosszívű..." (Mt 11, 29)

Imádság:

Áldott a fenséges! Áldott a szabadító!

Áldott a hűséges! Áldott a Megváltó!

Urunk sok mindent meg kell még tőled tanulnunk. A szelíd határozottságod is ilyen. Követni szeretnénk téged ezen az úton is. Vezess, vigyél, mutasd az utat! Ámen