"A nővérei megüzenték Jézusnak: „Uram, íme, akit szeretsz, beteg.” (3)

Hányszor kapunk mi is ilyen szomorú üzenetet. Valaki, aki fontos nekünk beteg lett. Az első gondolatunk talán éppen az, hogy vajon mit mondott az orvos? Lázár nővérei megüzenték Jézusnak, hogy baj van. Ahhoz fordulnak, akitől nemcsak diagnózist, hanem gyors segítséget várnak. Maga Jézus mondja ki az üzenet érkezése után, hogy nagy a baj, de arról is beszél, hogy nem cél nélkül lett ez a betegség. Tanítani akar. Az Isten dicsőségét felmutatni. Hogyan lehet egy betegség Isten dicsőségére? Lehet egyáltalán ilyet mondani? Pláne abban az esetben, ha olyan valakiről van szó, akiről azt olvassuk, hogy az Úr szereti. Szép kis szeretet az ilyen - mondaná az ember akaratlanul is -, akkor mi van azzal, akit nem szeret. De éppen ezért adja elénk ennek a két nővérnek és a beteg Lázárnak a történetét az Ige, hogy másként nézzünk ennek az üzenetnek a címzettjére. Mert mi is üzenhetünk neki! Uram, akit szeretsz beteg, és csak Te változtathatsz ezen a helyzeten. Jézus Krisztus a kereszten adta bizonyságát annak, hogy szeret minket, és megmutatta azt is, hogy nincs olyan baj, betegség, nyomorúság, ami ne szolgálná az Ő dicsőségét. Hiszen Ő az, aki mindezek fölött Úr. Ezzel a reménységgel fordulhatunk felé, üzenhetünk neki és ha igazán az Ő válaszát halljuk, akkor az Ő dicsőségének lehetünk tanúi.

Imádkozzunk:

Amikor üzenünk neked Urunk, már mi is nagy bajban vagyunk. Olyan bajban, ami meghaladja minden erőnket, ami elveszi minden reménységünket. De most éppen ezért hálás a szívünk, hogy mégis, az elveszítő, nagy nyomorúságból is kiálthatunk Hozzád. Jövel, Uram Jézus és mutasd meg a te dicsőséges hatalmad. Ámen