„Azon a napon fölállítom Dávid összedőlt sátorát, kijavítom réseit, helyreállítom romjait, fölépítem és olyan lesz, mint hajdanán.” (11)

Amikor gyakorolni jártam a dunántúli kis gyülekezetünk magasan képzett orgonistájához, megtanultam, hogy az igehirdetésre készülő éneket a végén nyitott összhangzattal zárjuk le. Éreztetjük a gyülekezettel is, hogy a dicséret és a magasztalás a Krisztus-hirdetésben, a kegyelemben folytatódik. Miközben Ámósz próféta könyvének utolsó sorait olvastam, azonnal eszembe jutott ez a nyitott záróhangzat, amivel a mennyei nagy dicsőítésvezető, a Szentlélek befejezte ezt a könyvet. Azt üzeni ez a másfajta hang itt a könyv végén, hogy Isten haragja nem tart örökké. Hogy Ő jót tervezett az életünk felől, és aki hajlandó engedelmeskedni az Ő szavának, annak része lehet ebben a jóban. Izrael számára ez ott és akkor a reményteljes jövőt jelentette, a Messiás Krisztusról szóló ígéretek beteljesedésének az idejét. Számomra ez az igevers reményforrás és azt mondja el, mire számíthatok, ha elfogadom Isten Igéjét. Az alapkép a megtépázott, megviselt sátor képe. Mit tesz veled az Úr, ha befogadod Krisztust?

Először is: A nagy összeomlás után talpra állít. Magyarul nem hagy abban az elesettségben, amiben most vagy. A talpraállítás egyértelműen azt jelenti, hogy a sátor Isten bölcs tervei szerint ismét szolgálatot fog ellátni. A keresztyének nagy része sokszor csak odáig jut el, hogy Krisztus keresztje térdre kényszerít. Valóban így van, de a leborulás után talpra, azaz szolgálatba is állít. Kiemel a gyászból, a betegségből, a nyomorúságból, ahogyan sátorfa tartórúdjaira ráemelték a sátorlapokat.

Másodszor: megjavítja a szakadásokat. Életünk sátorponyváját sok minden éri, mielőtt összeroppanunk, összeomlunk. Sok olyan sérelem ér bennünket, aminek nyomait magunkon hordozzuk. A sátorlap védi a sátor belsejét a sokféle külső hatástól: szelektől, az esőtől, a hidegtől, stb. Enélkül alkalmatlan a sátor a küldetésének a betöltésére, hiába állítják fel. Ez az alkalmassá tétel is Istentől jön.

Harmadszor: helyreállít. Szó szerint a bedőlt, behajló részt megtámasztja. Aki állított már fel sátrat, az pontosan tudja, hogy vannak a sátornak részei, amiket alá kell támasztani és a támasztékokat kötelekkel biztosítani. Isten is pontosan látja, hol van szükségünk támogatásra. S mivel az Ő célja az, hogy a sátor szilárdan megálljon, zavartalanul betölthesse küldetését minden körülmények között, hát megteszi, hogy a kellő alátámasztást követően kellően ki is feszíti a sátrat.

Végül: felépít. Dávid sátorát az Úr Jézus Krisztusban örökkévalóvá építette. Maradandóvá. Ez Isten szándéka a mi életünkkel is. Mert bennünket is az örökkévalóság számára szeretne felépíteni. Akit Isten így helyreállít az örökkévalóságra, azt a menny befogadja. És ott fog majd állni Isten dicsőséges trónja előtt, ahol nem lesz több fájdalmas törés és szakadás, nem lesznek összeomlások, nem kell majd támogatni bennünket. Helyreállított voltunk az örökkévalóságban is kitart és Istent fogja magasztalni!

Testvér, kérd te is Istennek ezt a helyreállító, kegyelmi munkáját! Építsen fel benneteket is az Úr!

Imádság: Uram! Annyi viszontagságon és annyi megpróbáltatáson emelt már át szent kezed! Bocsáss meg, hogy rendre azon siránkozom, hogy hogy nézek ki, milyen bántás ért, miközben örülnöm kellene, hogy Te még mindig gondolkodsz bennem, hogy a kezedbe vetted az én életem lerongyolódott sátorát, hogy még mindig látsz bennem fantáziát, hogy a terveidben lehetek! Állíts helyre, Uram, hadd dicsérjen téged kezed műve, melyet rajtam véghez viszel! Ámen.