„Jön majd olyan idő – így szól az én Uram, az Úr-, amikor éhínséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fognak éhezni és nem vízre fognak szomjazni, hanem az Úr igéjének a hallgatására.”(11)

Ámósz könyve 8. fejezetében az igazságosan ítélő Isten – mondjam így – felcsillantja előttünk a kegyelmes arcát is. Mert bár a bűn nem maradhat büntetés nélkül, a büntetés viszont Istennél nem maradhat a kegyelem felkínálása nélkül. Isten a Szentírás elejétől kezdve így munkálkodik. Ez a 11. vers is arról beszél, hogy mit tesz Isten. Hogyan akar kegyelmet adni? Úgy, hogy éhséget támaszt. És a héber hitpaél törzsben álló ige Istennek a nagy lelki ébredések fölötti teljhatalmát mutatja. Ha Ő éhséget támaszt, akkor éhezni és szomjazni fogják az emberek az igehirdetést, az Isten szavával kapcsolatos bizonyságtételeket. Amikor Isten ébredést támaszt, akkor ott már nem a kenyér meg a víz, azaz nem a megélhetés lesz az elsődleges, hanem az Úr beszéde. Amikor Isten éhséget bocsát a földre, akkor már nem a földi élettel kapcsolatos dolgok élvezik majd a prioritást, hanem gyakorolva a szűkölködés és a bővölködés kegyelmét, az örök élet után éheznek és szomjaznak majd az emberek. Sokat beszélünk mostanában arról, hogy 150-200 évvel ezelőtt sokkal boldogabbak és elégedettebbek voltak az emberek. De most valahogy azt tapasztaljuk, hogy egyre nagyobb jólétben élve egyre éhesebb a társadalom. Vannak szeretetre éhesek, figyelemre éhesek, vannak a pénzéhesek, a hatalomra szomjazók, vannak egy ideális társ után epekedők, a karrier-, a státusz-, a címhajhászok és hosszasan lehetne sorolni. És minden ilyen éhes lélek ráhatással van a környezetére: ebből vannak aztán a lopások, a megcsalások, a törtetések, a tiprások és a sok bántás. Mennyivel másabb az, amikor Isten szerinti ige-éhsége van valakinek! Helyre áll az isteni értékrend és az Igével való tápláltatás során, Isten szava elvégzi a maga küldetését egyéni és közösségi értelemben egyaránt. Olyat alkot Isten szava, amit az ember önmagából vagy a másikból sohasem tud kicsikarni. Egy lelkészbeiktatás alkalmával a főgondnoki beszédben elhangzott: „Azt várjuk a tiszteletes úrtól, hogy legyen tele a templom, szülessen több gyerek a városban, induljon meg az adakozás, stb.” Akkor ott megfogalmazódott bennem: „Uram, köszönöm, hogy nem engem iktatnak most be ide, mert csupa olyan elvárás van itt, amit csak Te tudsz megadni! Adj utánad való éhséget, Uram, hogy az én lelkésztestvéremet ne érje bántás egy idő után, mert Te tudod a te népedet felébreszteni!” A nagy lelki ébredések sohasem emberi akaratból születtek! Isten az Ő Igéje, Jézus Krisztus utáni éhséget támasztott egy-egy ember szívében és megindult az ébredés. Testvér, ha te is a lelki ébredésre vársz, ahelyett, hogy emberektől várnád, imádkozz azért, hogy Isten bocsásson Igéje, azaz Krisztus utáni éhséget és szomjúságot a gyülekezetedbe! Mert egyedül Őbenne van bűnbocsánat, helyreállás, szabadulás, öröm. Az ébredést az Isten adja! Éhezzétek Krisztust!

Imádság: Atyám! Köszönöm, hogy nem sablonos hívő életre hívtál el! Köszönöm, hogy nem nekünk kell ébredést csiholni, nem nekünk kell odaszánt életet másokból kicsikarni, nem nekünk kell különféle izzadmányokkal mennybe jutni. Köszönöm, hogy az életem egy pontján az én szívembe is Krisztus iránti ige-éhséget támasztottál! Köszönöm, hogy mióta rám találtál, Jézus, nem vagyok már szomjas ennek a múlandó világnak a múlandó dolgaira. Köszönöm, hogy benned lettem egész, s hogy a minden napi igével az örökkévalóság szent világához csiszolod megváltott lelkemet! Légy áldott mindezért! Ámen.