„Nem tűrheti el az ország a beszédeit! (…) Te látnok! Menj el innen!” (10d,12b)

Az Isten igazságát hallani nem akaró és az Isten szentségét képviselő, az Úr beszédeit meghirdető küldöttet elutasító, megtérni nem hajlandó ember szavai ezek. Nem Ámószt nem fogadja be az illegitim bételi kultuszhely papja: Amacjá ott az északi országrészben, hanem azt az Istent, aki Ámószt elhívta és elküldte hozzájuk. Nem Ámósz szavait nem bírta elviselni, hanem az Isten beszédeit, hiszen a próféta olyan volt, mint Isten szája, akin keresztül maga a Szentlélek nyilvánult meg. Amacjá beszél ugyan, de nem vállalja a szín tiszta igazságot. „Nem tűrheti el az ország” – mondja ő, miközben neki, mint vezetőnek a szíve van távol Isten beszédeitől. Ez a rugódozás az ő szívének az állapota. Vádaskodik, rágalmaz, összeesküvés félelmét hinti el a király szívében, amivel megpróbálja lejáratni, félre állítani Isten emberét a nép megtérítésének szolgálatából. Helyét, pozícióját féltve igyekszik úgy előadni magát, mintha az ország nevében beszélne. Biztosan találkoztunk már olyan emberrel, aki nagy általánosságban beszél: „Mindenki azt mondta.”; „Mindenki ugyanígy látja.”; „A többiek is így gondolják.”, stb. Ilyenkor jussok eszünkbe Amacjá és realizáljuk: az a mindenki nem mindenki; a többiek az nem a többség; és amiről szó van, az valójában csak az illetőt zavarja és a holdudvarát. Tipikusan a magát felülkalibráló ember megnyilvánulása ez. A világi közegben is elszomorító az ilyen, de a lelki közösségek, az egyház közösségein belül még elszomorítóbb. Önjelölt szónok ez az Amacjá, aki ellen saját szavai vallanak. És azzal, hogy neki ment Isten emberének, magának Istennek ment neki. Azzal, hogy megtiltotta Ámósznak, hogy Bételben meghirdesse Isten szavát, magát Istent tiltotta ki Bételből. Bűnbánat és megtérés helyett, magát Istent akarta elhallgattatni. Ez pedig súlyos bűn egy lelki népet vezető ember életében és komoly következményei vannak. Isten testté lett Igéjét, Jézust sem fogadták be egykor és Őt is el akarták hallgattatni akkoriban. Meg is lett a következménye. Mert mindenki, aki elutasítja Isten Igéjét, az Isten haragja alatt marad. Az apostol nyomatékosan elmondta: „A prófétálást ne vessétek meg!” (1Thessz.5,20). Ugyanakkor „… vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől valók-e…” (1Jn4,1). Tudjátok, Isten Igéjével szembesülni van, hogy kellemetlen, nehéz, sokszor fájdalmas, de azzal, hogy Isten az Ő Igéjét, Krisztust küldi, a kegyelmét kínálja fel. Az Igére meg lehet térni. A megtérőnek pedig az Úr a kegyelmét adja. (Ez 18,21). Testvér, te hogy fogadod Isten Igéjét? Te is becsukod a Bibliádat, inkább nem tartasz áhítatot, kerülöd a hitben érted felelősséget vállalt, téged figyelmeztető testvéreket, mert érzed, hogy amit mondanak, az megítél téged, vagy alázattal önvizsgálatot tartasz és a kegyelem királyi széke elé borulva mondod te is: „Jövök semmit nem hozva, keresztedbe fogódzva”. Nem kell Amacjá ítéletében részesnek lenned, csak ne akard elhallgattatni Istent, amikor hozzád küldi az Ő Igéjét!

Imádság:

Uram, köszönöm az igét, és a figyelmeztető üzenetet. Bocsásd meg, ha bármikor

is elhallgattattam szívemben a te vezetésedet, vagy figyelmeztetésedet.

Imádkozom olyan szívért, ami mindig kész nyitottan figyelni és kutatni a te

beszédedet. Vizsgálj meg engem Istenem, töltsd meg szívemet Szent Igéd

gazdagságával. Ámen.