"Ember még így soha nem beszélt, ahogyan ő." A farizeusok ezt mondták nekik: "Titeket is megtévesztett? (46-47)

Van olyan, amit saját magunknak kell megtapasztalnunk, mert hiába mondja el valaki, az nem lesz ugyanaz, mintha magunk is átélnénk.

Mint ahogy egy történet is mondja: egy nap elhatározta valaki, hogy elmagyarázza születése óta vak társának, hogy milyen az a fehér szín. A fehér olyan, mint a hó. Olyan hideg? Nem. Olyan, mint a tej. Olyan selymes? Nem. A fehér olyan, mint a liszt. Olyan porszerű? Nem. Figyelj, a fehér olyan, mint a cukor. Olyan édes? Nem. És akárhogyan akarja magyarázni a látó, hogy milyen a fehér szín, a vak, aki soha nem látta, nem fogja megérteni. Ugyanígy vannak olyan mélységei, élményei a hitnek, amit hiába fog magyarázni az ember egy másiknak, képtelen lesz átadni. Ezt át kell élni!

A templomszolgák megtapasztalták Jézus mellett: "Ember még így soha nem beszélt, ahogyan ő." De hiába mondják, a farizeusok és a főpapok megkeményített, értetlenkedő szívéig nem jut el bizonyságtételük, mert ez számukra csak üres magyarázkodás, megtapasztalás nélküli, száraz ismeret.

Jézus nem elégszik meg azzal, hogy csupán tudjál róla, ismerjél róla különböző történeteket: hogy tud betegeket gyógyítani, tud csodákat tenni, hogy le tudja csendesíteni a tengert, hogy képes békességet teremteni. Nem. Ő azt akarja, hogy magad átéld, hogy Ő mindezekre képes. Ő közösségben szeretne veled lenni, hogy saját életedben megnyíljon a szemed és észrevedd: Isten hatalmas, s a te életedben is hatalmasan cselekszik. De ehhez nem elég, hogy időnként hatással van rád, egy döntést is meg kell hoznod.

Amikor teológusok voltunk, a teológus fiúk hetente egyszer fociztak az erdészekkel, mi lányok, pedig mentünk és szurkoltunk a csapatoknak. Ott megismertem az erdészek között egy fiút, később ő lett a férjem. De hogy a férjem legyen, először időt kellett töltenünk egymással, meg kellett ismernünk egymást, udvarolnia kellett, és – nem utolsó sorban – meg kellett kérnie a kezem. Másként nem lehetett a férjem: a közösség és a döntés részt nem ugorhattuk át.

Ahhoz, hogy Krisztussal közösségben maradj, ahhoz kell hoznod egy döntést: igen, én meg akarlak Téged ismerni. Igen, én veled akarok tovább menni, nem akarlak kihagyni döntéseimből, az életemből.

A farizeusok között ott volt Nikodémus is. Bár már egy éjszakát közösségben töltött Jézussal, s Jézus rá is nagy hatással volt, még nem kötelezte el magát Jézus mellett, nem mert nyíltan Jézus mellé állni. Takarózott a törvénnyel, hogy nyugtassa lelkiismeretét: „Elítéli-e az embert a mi törvényünk, míg ki nem hallgatták, és meg nem tudták tőle, hogy mit tett? Jn 7,51. Ugyanakkor a többiek gúnyolódása után elhallgatott.

Hadd kérdezzem meg Tőled: Ki neked Krisztus? Nikodémus néma elhallgatása arra biztat, hogy döntsük el végre, hogy ki nekünk Jézus? Ne csak közösségbe akarjunk vele lenni, hanem döntsünk is mellette. Vagy-vagy. Nikodémus esete példázza, hogy harmadik út nincsen.

Istenünk! Olyan sokszor cselekszel az életünkben, mi mégis sokszor észre sem vesszük. Életünk ajándékait sokszor a véletlennek, a magunk erejének, bölcsességének, munkájának tulajdonítjuk, s kicsinyhitűen, vakon, akaratlanul is meglopjuk dicsőségedet. Pedig Te hatalmasan, ezernyi módon jelen vagy az életünkben. Add Urunk, hogy megnyíljon a szemünk: Te velünk vagy! Ámen