„Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!"Ezt pedig a Lélekről mondta. (38-39,a)

Volt egy szép szertartás a lombsátrak ünnepén: egy pap vett egy aranykorsót, azzal merített a Siloám tavából, majd elvitte a templomba és az oltárra öntötte. Ez jelképezte Istennek azt az ajándékát, amikor vizet fakasztott népének a pusztába, ugyanakkor Ezékiel prófétának egy látomására is emlékeztetett, mely szerint a templomból fakadó víz meggyógyítja és élővé teszi a holt vizet és a partját (Ez 47). A szertartás közben az ünneplők örvendeztek és dicsőítették az Urat. Jézus azonban látta a szomjazó, megüresedet lelkeket. Hiába öntötték az oltárra a vizet, a lelkek szomjasak maradtak.

Hányszor előfordul az emberrel, hogy bár kifele mosolyog, bár kifele ünnepi mosolyt ölt, a lelke telve van fásultsággal, fáradsággal, aggodalommal. Hiányzik valódi öröm, s csak sóvárog azután, amit úgy hívnak békesség, szívbéli öröm, szeretet, bátorság, bizalom, tisztaság. Bizony „nevetés közben is fájhat a szív” – írja a Példabeszédek könyve. (Péld 14,13)

Mi hol keresünk lelkünk problémáira megoldást? Jézus valami olyan kincset ajánl, ami nem fogy el, csak gyarapszik, ami képes az ember kongó, kiszáradt lelkét élettel telivé változtatni Az ige egy pillanatig sem hagy minket kétségek között, hogy mi az, ami ekkora változást visz végbe az ember lelkében, rögtön megmagyarázza Megváltónk szavait: „ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők fognak kapni”. Ez a csodálatos ajándék a miénk lett az első pünkösd alkalmával, hiszen megkaptuk a másik Pártfogót, a Vigasztalót, akit Jézus ígért nekünk.

Sokan kétkedve és idegenként tekintenek a Szentháromságisten harmadik személyére, a Szentlélekre, mert azt mondják, hogy olyan nehezen felismerhető a jelenléte. Mennyei Atyánk teremtését, gondviselését láthatjuk nap-nap után, ebben élünk. A Fiúisten megszületését, értünk való áldozatát ünnepeljük karácsonykor és húsvétkor, de hogyan álljunk a Szentlélekhez?

Kedves Testvérem! Azt kell, hogy mondjam, hogy az Ő munkája az, ami a számunkra a legkézzelfoghatóbb, amit most is megtapasztalhatsz. Az, hogy most itt ülsz, s olvasod, hallgatod az igét, az a Szentlélekisten cselekvése a te személyes életedben. A Szentlélek munkálja az ember lelkében, hogy vágyakozni kezd Isten jelenléte, az istenhívők közössége, az Úr dicsőítése után.

Tulajdonképpen folyamatosan a Szentlélekkel kerülünk kapcsolatba. Ugye mindannyian éreztük már, hogy ez az igeszakasz pont nekem szól, mintha pont rólam beszélne, vagy az én kérdésemre adna választ. Amikor Isten igéjét olvasva, vagy a szószékről hallgatva megértjük, s személyesen megszólítottnak érezzük magunkat, akkor nem a szép leírás, nem is a lelkész simogató hangja, vagy az érzelmes mondanivaló gondolkodtat el, borzongat meg, vagy ráz fel bennünket, hanem a Lélek, az Úr Lelke érintett meg minket.

Isten Lelke belülről gyógyít, újít, erőt ad, de kifelé is árad. Aki megkapja a Szentlélek ajándékát, az áldássá válik környezete számára is. Jézus olyan képet használ itt a Lélek áradásának bemutatására, amely nyilvánvalóvá teszi annak gazdagságát, kimeríthetetlen voltát: nem csupán egy aranykancsónyi kiöntött vízről beszél, nem egyszerűen egy patakot említ, hanem egy folyamot, amely ömlik. Túláradó módon, bezárhatatlanul és feltartóztathatatlanul árad és zúdul. „Ó jöjj, élő Lélek, hadd támadjon élet!”

Drága Istenünk! Te látod, hogy mivel van telve a szívünk! Vágyjuk Lelkedet, hogy átmossa, felüdítse, megváltoztassa életünket. Bocsásd meg, ha túlságosan félünk a változástól, amelyet Lelked ereje véghez tud vinni az életünkben. Bocsásd meg, ha nem adjuk tovább azt, amit Tőled kaptunk. Újíts meg bennünket, hogy élettel teljen meg hitünk, s az kifelé is áradjon! Ámen