„… igaz az, aki engem elküldött, akit ti nem ismertek.” (28.b)

Hányszor hallani azt a kijelentést: Bár én nem járok templomba, de hiszek Istenben! Elgondolkodtató ez a mondat, mellyel oly sokszor találkozhatunk. Sőt kérdések hosszú sorát indíthatja el az emberben. Elhiszem, hogy hiszel… hogy van hited,…. De… kiben is? Mi alapján? Miben? Hogyan? Mit tudsz róla? Honnan ismered? Lehet –e hinni, Istent elfogadni istenismeret nélkül, a Szentírás nélkül, a gyülekezet közössége nélkül, Jézus Krisztus nélkül? Minden bizonnyal, de az nem azaz Istenbe vetett hit, amelyről tanít és bizonyságot tesz a Szentírás. Nem más, mint önmagunk lelkiismeretének megnyugtatása, mely felment minden felelősség alól, amelyet érez az ember, ha az Isten kérdése felmerül.

A jeruzsálemiek rendelkeztek ismerettel, hittek az Atya Istenben mégis azt láthatjuk a történet által, hogy értetlenül állnak a templomi események előtt. Jézus ott van, tanít pedig meg akarták ölni. Ez hogy lehet? Most akkor Jézus a Krisztus? Felismerték a vezetők Jézus személyében a Szabadítót? Akkor hogy is van, hogy a Krisztus személye titokzatos, ismeretlen, Isten misztériuma? Hiszen Jézust azt gondolják ismerik. Ő az, aki Názáretből való, a József fia. Mégis itt van, látják, hallják tanítását. Jézus azonban nem hagyja kétségek között őket, helyreigazítja téves tudásukat. „Ti ismertek engem, tudjátok is, honnan való vagyok; de én nem önmagamtól jöttem, hanem igaz az, aki engem elküldött, akit ti nem ismertek. Én ismerem őt, hiszen tőle való vagyok, és ő küldött el engem.” (Jn 7, 28.b-29.) Bármit gondolnak vagy tudnak Jézusról az felszínes, nem tartalmaz igaz ismeretet, ahogyan istenismeretük is csupán általánosságokra alapoz. S beérik a felszín kapargatásával s nem törekszenek annak elmélyítésére. Jézus szavai fellegként lebegnek felettük. Nem az a baj, hogy azt gondoljátok engem ismertek, az igazi baj az, hogy „aki engem elküldött” azaz, akit „nem ismertek.”

Milyen a mi Isten ismeretünk? Mi a mi hitünknek a fundamentuma? Puszta felszínes ismeret vagy mély meggyőződés Isten Igéjében?

Köszönjük Urunk, hogy tanítani akarsz minket! Köszönjük, hogy személyes csöndességeinkben is velünk vagy! Kérünk Téged, hadd ismerhessünk meg még jobban, s válhasson kijelentésed életünk valódi vezérfonalává! Ámen