„Vajon ti is el akartok menni?” (67b)

Jézus teszi fel a kérdést a tizenkét tanítványának. Ha végigolvassuk a rövid történetet - melynek második felét emeli ki a mai napra kijelölt igeszakasz – láthatjuk, hogy Jézus nem csupán jól ismeri tanítványait, hanem jól látja, hitetlenségüket, szívük valódi indulatát. Sőt bizonyságot tesz arról, hogy közöttük van az „ördög”. Mégis ezzel a kérdéssel mi a célja az Úrnak? Döntésre hív! „Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket fogja gyűlölni, a másikat pedig szeretni vagy az egyikhez ragaszkodik majd, a másikat pedig megveti.”(Mt 6,24a) Nem lehet félig meddig Jézus követőjévé válni. Teljes odaszánt életen van csupán áldás! Határozott döntés nélkül nem más pusztán, mint önmagunk becsapása. Jézus erre hívja fel a figyelmet és állítja választás elé tanítványait és állít választás elé bennünket is. Erre pedig nekünk van szükségünk. Mégpedig azért, mert szembe kell néznünk önmagunkkal, fel kell tudnunk ismerni azt az állapotot, amiben vagyunk. Ahogyan fontos a betegség felismerése, hogy elindulhasson a gyógyulás felé tett első lépések sora, mely nélkül nincs változás. Tehát ez miértünk van.

Vajon ti is el akartok menni? Vajon ti is vissza akartok térni abba az életbe, eddig voltatok? Lélekemelő Jézus kérdésére Péter válasza: „Uram kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.” (Jn6,68-69.) Jézus tehát döntésre hív, de magát a döntést mi magunknak kell meghozni. Saját személyes döntésünk, hogy hogyan válaszolunk Jézus Krisztus hívására, megszólítására. Az pedig személyes odaszánásunk kérdése is, hogy ez valódi Isten felé fordulássá, hitünk megvallásává válik életünkben. Eljutunk-e mi is oda, ahova Péter jutott egykor, mikor azt mondta „…kihez mennénk?” Ő nem lát más helyes megoldást vagy utat, egyedül csak azt, amelyben Jézus Krisztus is jelen van. Mintegy életük központi helyére emelve „Isten Szentjét” hittel és meggyőződéssel. Jézus Krisztus önmagát adta, hogy „aki hisz Ő benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3.16.b)

Köszönjük Urunk, hogy nekünk is felteszed a döntő kérdést! Köszönjük, hogy még tart a türelmi idő, kereshetünk és hittel és meggyőződéssel válaszolhatunk Neked! Kérünk Istenünk erősíts bennünket Szentlelked erejével, hogy meghallhassuk hívó szavadat! Ámen