„…aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké.” (58b)

Mindannyiunk számára az egyik legfontosabb kérdések közé tartozik a „kenyérkérdés”, amelyet a magyar nyelv is, mint kifejezést használ. Kenyérkérdés vagy inkább „létkérdés”, melyen életünk fokuszálódhat. Életünk központjában vonzza mindazt, amelyen „áll vagy bukik” boldogulásunk és előremutat a jelen helyzetünkből közelebbi és távolabbi jövőképünk felé. Ennek hiányában bizonytalanság és reménytelenség teszi kiszolgáltatottá az életünket. Nincs ebben semmi elméleti, filozofikus szemléletmód, hiszen fizikai valónkat érinti, stabilizálja hétköznapi létezésünket vagy lehetetleníti el és bénítja meg azt. A legalapvetőbb tehát mindannyiunk számára, kikerülhetetlen és ennek megszilárdítása után vagyunk képesek életszínvonalunk bármely területén a növekedés felé való fordulásra.

De a „kenyérkérdés” nem pusztán a fizikai létezésünk szintjén kellene, hogy kérdés legyen! Jézus Krisztus a legalapvetőbb létszükségletünk kézzelfogható jelét tölti meg a valódi létünk „LÉTKÉRDÉSÉVEL”. Jézus Krisztus valóban „kenyérkérdés” a számunkra? Fontossági sorrendünkben hová helyezzük? Pusztán egy alternatíva? Vagy kételkedés nélküli elfogadása Isten kegyelmének, amelyet Jézus Krisztusban jelentett ki a számunkra. Ahogyan Jézus tesz bizonyságot: „…engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam.”

Mit jelent enni ezt a „kenyeret”? Élni azzal az ajándékkal. amelyet Jézus úgy tett valósággá, hogy Istent elérhetővé tette a számunkra. Emberközelivé válva megnyílik annak az útja, hogy új alapokra helyezzük az életünket. Egy olyan alapra, mely nem ideiglenes, nem múlékony, nem rövidebb, hosszabb ideig tartó megoldás, hanem állandó és stabil. Túlmutat mindazon, ami mai gyorsan változó világunkban olyan ijesztő. Így az új esztendő kezdetén sok kérdés, bizonytalanság van mindannyiunkban, főleg ha követjük a körülöttünk, a világban zajló eseményeket. Milyen esztendő előtt állunk? Hogyan alakulnak az előttünk álló hónapok? Mit tartogat a mostani forrongó, feszültséggel teli időszak? Mi lesz mindennek a végkifejlete….?

Egyedüli megnyugvást, megerősítést Jézus Krisztusban találhatunk, ha Őreá építjük életünket. Ő önmagát adja, „aki hisz el ne vesszék, hanem örök élete legyen.” A mi személyes döntésünk, hogy elfogadjuk a kegyelemnek ezt a drága ajándékát, mely az igazi „kenyérkérdése” mindannyiunknak.

Mindenható Istenünk! Hálaadással fordulunk Hozzád! Köszönjük, hogy Fiadban az élet kenyerét akarod adni mindannyiunknak! Értelmünkkel fel nem tudjuk fogni, de Benned megerősödve hittel el tudjuk fogadni kegyelmednek ajándékát! Kérünk Téged ad számunkra naponként Igéd éltető táplálékát lelkünk és hitünk megerősödésére! Ámen