„Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.” (44)

Lehet-e vonzó az, ami taszít? És lehet-e a taszításban egyszerre vonzás is?

Nagyjából 12-13 éves koromig Isten nevével csak és kizárólag káromkodásos szerkezetekben találkoztam. Pontosabban, volt egy másféle tapasztalatom is: családi ünnepségeken, amikor a poharak a magasba emelkedtek, koccintás előtt valaki így kiáltott: ’Isten-Isten!’ – mire szinte azonnal, valaki mindig tromfolt: nincs is Isten...

Mint minden fiatalt, engem is egyre jobban izgatott, hogy ha valaki nincs, akkor hogyan lehet egyáltalán beszélni róla?

Aztán egyszer elém került egy falfirka a gyulai Dürer nyomda faláról: „Isten halott – Nietzsche”; „Nietzsche halott – Isten”.

Az a világ, ami körülvett és a maga ostoba módján tagadta Istent, mégis Isten felé indított...

Mi az, ami ebben a taszításban mégis vonzott?

Meggyőződésem szerint – most már így fogalmazom meg – Istennek az irántam való érdeklődése.

Barth Károly azt írja: „Jézus a megfáradtakat és a megterhelteket hívja. ... Jézus nem úgy lát minket, ahogyan mi szeretnénk mindig látni magunkat, nem jóravalóságunkban, buzgóságunkban, komolyságunkban. Ő nem a feleleteink, hanem a kérdéseink, nem a biztonságunk, hanem a nyugtalanságunk, nem amit találtunk, hanem a keresésünk érdekli. ... Csak azzal számol, hogy megfáradtak és megterheltek vagyunk.” (Barth Breviárium. Református Zsinati Iroda Tanulmányi Osztálya, Budapest 1993., p.44-45.)

Isten szépen lassan egyre közelebb és közelebb vont Önmagához.

A mai napig örülök annak, hogy Istent érdeklik a kérdéseim – nem úgy, mint a középiskolai vallástanáraimat, vagy, adott esetben, az önnön tudásukba beleszerelmesedett teológiai tanáraimat...

A mai napig örülök annak, hogy Isten osztozott a nyugtalanságomban – nem úgy, mint a kollégiumi nevelőtanáraim...

És talán a legjobban annak örülök, hogy Ő ott van a kereséseimben is.

„Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok.” (4,8) – mondja Jakab levele.

Szívből kívánom, hogy találd meg azt, Aki téged keres!

Imádság: Urunk, jó érzéssel tölt el, hogy érdeklődsz irántunk! Tőled várjuk a hiteles válaszokat a kérdéseinkre. Tőled kérjük a megtartó erőt, a gyógyító szavakat. És Tőled reméljük az áldást – ma is! Ámen