„Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon. Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.” (39-40)

Valaki egyszer így fogalmazott: „Hogyan tudhatom meg, mi Isten akarata az életemmel?” Hogy őszinte legyek, ez a kérdés sok éven át nagyon aggasztott. Mit akar Isten, mit tegyek? Mi van akkor, ha “elszalasztom” Isten akaratát? Sok éven át úgy tekintettem erre a kérdésre, hogy Isten akarata rejtve van – mint egy kódolt üzenet a kincses térképen. Azt gondoltam, az a dolgom, hogy keresgéljek, miközben Isten kis célzásokat küld nekem... Máskor pedig attól féltem, hogy csak akkor fog Isten akarata kiderülni a számomra, ha elvesz valamit tőlem, amit szeretek... Míg más emberek úgy tűnt, bizonyosak Isten akaratában, én nem éreztem ezt a bizonyosságot.”

Jézus az Isten akaratára vonatkozó kérdéssel kapcsolatban félreérthetetlenül fogalmaz: Isten szeretne megőrizni, megóvni, megtartani – Téged is!

Annál is inkább, mivel az ’akarat’ szónak a görögben van egy izgalmas másodjelentése is: vágy, óhaj, és öröm...

Úgy is kérdezhetjük tehát: mi az, ami örömöt okoz Istennek?

A válaszból ez is egyértelmű: „... abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el...”

Istennek örömet okoz, ha életben tart – most is, és abban a korszakban is, melynek „nem lészen vége.”

Isten nem elpusztítani, megsemmisíteni akar, hanem megmenteni és megtartani. Előhívni a halálból!

Azt akarja, hogy te is részese legyél majd annak a királyságnak, melyről a Jelenések Könyve végéhez közeledve ezt olvassuk: „És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve. Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trón felől: Íme, Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük, és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” Jelenések 21, 1-4.

Ebben a „nem elveszítésben”, a megtartatásban benne van az is, hogy Isten osztozik a fájdalmadban: veled van a tanácstalanságodban és veled van a kétségbeesésedben is!

Isten új, mert megújított és helyreállított élettel vár!

Imádság: Urunk, olyan jó megerősödni a Te akaratodban! Hadd örüljünk ma Neked! Hadd örüljünk a Te jelenlétednek! És hadd örüljünk annak, hogy megújított és helyreállított és a helyére állított élettel vársz – ma is! Ámen