„Ekkor megkérdezték tőle: Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk? Jézus ezt felelte nekik: Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.” (28-29.)

Egyszerre élünk a (mit és hogyan) tenni és a (mit és hogyan) nem tenni feszültségében.

Jézustól többször is megkérdezik: mit tegyünk, vagy, mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?

Mit kell tennem ahhoz, hogy részesedhessek majd abban a korszakban, melyben már nincs félelem, betegség, szomorúság, fájdalom és halál?

Azzal a Jézust kérdező emberek minden jel szerint tisztában voltak, hogy mit ne tegyenek, hiszen senki sem kérdezte azt: Jó Mester, mit NE tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?

Azoknak, akik számára az Istennel való kapcsolat egyfajta „kegyességi vetélkedőhöz” hasonló, sosem volt ínyükre az, amit Jézustól hallottak.

Többen rendkívüli vallásos teljesítményekkel rendelkeztek a Jézushoz fordulók közül: ifjúkorom óta mindezt megtartottam – hallhatjuk az előkelő, feltehetően fiatal, vagyonos és meglehetősen önhitt érdeklődő szájából.

A kérdés ebben az esetben is hasonló: mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk?

Tenni, cselekedni, véghez vinni, végrehajtani – de mit, és hogyan?

Érdekes, hogy Károli ezt a részt így fordítja: „Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?”

Jézus azonban nem egy újfajta munkaetikára hívja meg a kérdezőt: itt nem kell tenni, véghez vinni vagy végrehajtani. Egyet azonban kell: hinni abban, Akit Ő küldött.

Hinni abban, Aki a Filippi levél Krisztus himnusza szerint: „... aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” Filippi 2, 6-11.

Istenhez kapcsolódni így érdemes: emberként élni a szó teljes és nemes értelmében, alázatosnak és engedelmesnek lenni!

Imádság: Köszönjük, Urunk, hogy megszabadítasz bennünket mindenféle kényszertől és kényszerességtől. Szeretnénk, ha bennünk is meglenne, ami Jézusban volt: tőled kérjük az igaz(i) emberként való élés lehetőségét és ajándékát. Tőled kérjük az alázatos szívet és az engedelmes életet – ma is! Ámen