„Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta az Atya Isten.” (27)

A 90., „református zsoltár” gondolatai szerint: „Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk.”

Jóllehet – elméletileg – tisztában vagyunk azzal, hogy miért érdemes fáradozni és munkálkodni, a gyakorlat egészen mást mutat.

Temetéseim túlnyomó többsége esetében az elhunyt 45-55 év közötti férfi...

Szinte semmi közös nincs bennük – egyet kivéve: mindannyian – néha a szó szoros értelmében – „halálra dolgozták” magukat.

Minden erőfeszítésüknek, minden vesződségüknek, minden küszködésüknek végső soron ugyanaz a célja: nagyobbat (lakás), újabbat (autó), többet (nyaralás), röviden: még, még, még...

Azt tapasztalom, hogy ez egyik legnehezebben kimondható szó az ’elég’.

Az egyik letagadhatatlan következménye ennek az életellenes „kultúrának” az özvegyen maradt, megkeseredett nők egyre növekvő száma.

Jézus most is – ahogyan oly sokszor – életváltoztatásra (is) hív!

Ebben az életben is helye van a fáradozásnak, a munkálkodásnak – ahogyan az erőfeszítésnek, a vesződségnek és a küszködésnek is. Csakhogy.

Csakhogy ha igyekszem eleget tenni Jézus meghívásának, és nem igazodni ennek a világnak a sémájához, akkor megváltozik a fáradozásaim fókusza, célja is.

Többé nem szerezni, birtokolni akarok elsősorban – hanem adni és megosztani.

Jó szót, tányér levest, sajtburit, pohár bort, megértő, empatikus közösséget, figyelmet, megbecsülést.

De ennél többet is!

„Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” Máté 4, 4. – mondja Jézus az Őt megkísértőnek. Eredetileg ez egy honfoglalás előtti eligazítás, mellyel Isten emlékezteti a népét, hogy negyven éven át hűségesen a gondjukat viselte, és közben a nép hűségét tesztelte: sanyargatta és éheztette, de azután mannával táplálta őket, illetve, Isten így adta tudtára népének, hogy nem csak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal, amit Ő mond.

Adni Isten szavára, azt komolyan venni – legyen ma erről szó a te életedben.

Mert Isten Igéje, szava életre hív, életben tart, sőt, új életre támaszt!

Ajánld a mai életváltozásodat Neki!

Imádság: Legyen egyedül a Tiéd a dicsőség a Te életre hívó, életben tartó, új életre támasztó Igédért! Add, hogy nyitott szívvel és elmével fáradozzunk az örök életre megmaradó eledelért. Szabadíts meg a még többet, még újabbat kísértésétől és taníts meg őszintén kimondani, hogy: elég – ma is! Ámen