A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.
„... amikor meglátták, hogy Jézus a tengeren jár, és közeledik a hajóhoz. Megrémültek, de ő így szólt hozzájuk: Én vagyok, ne féljetek!” (19b-20.)
„Néha félek...
Úgy nyugtalanít ez a suttogás, Ezek a halk neszek,
Ez az imbolygás, ez az összejátszás
A hátam megett.
E halk hullása nem tudom minek.
Itt nem hull levél,
Tán az Idő pereg
Bús percegéssel itt, az örökzöldben.
Néha félek...”
Reményik Sándor: Néha félek...
Félelem, ijedtség, rémület között is különbség van: a történetben szereplő rémület annyira erős, hogy megfutamodásra késztet, teljes feladásra...
Félünk, amikor tehetetlenül állunk valami számunkra ismeretlennel szemben...
Megbetegszik a gyermekünk, a házastársunk, édesanyánk, édesapánk: félünk, különösen akkor, ha ismeretlennel találkozunk, és még inkább, ha az orvosok is tanácstalanul tárják szét kezeiket.
Megrémülünk, amikor egy felfekvés – minden igyekezetünk és próbálkozásunk ellenére – megállíthatatlannak tűnő módon tovább terjed...
Szinte megbénít a tehetetlenségből, félelemből és haragból összekovácsolódott érzés, ha olyan igazságtalanság ér bennünket, mellyel szemben fegyvertelennek érezzük magunkat.
A történetben szereplő tanítványok félelme szinte felőrli őket... És akkor megjelenik Jézus...
János evangéliumában ez a „páros” többször is megjelenik: a félelemtől bezárkózott tanítványok között megjelenik Jézus, és köszönti őket: békesség nektek! A félelem megnyugvássá, békességgé lesz. Kibírható, elviselhető, hordozható lesz mindaz, ami addig elborította az életüket. A „nem emel fel már senki sem, belenehezültem a sárba”-tól megérkezünk Isten jelenlétéhez, Jézushoz.
És ez a jelenlét gyógyító, vigasztaló, szabadító, erőt adó!
Úgy, ahogyan a 23. Zsoltár ismert szavai is fogalmaznak: „Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy...” Zsoltárok 23, 4.
Nem félek – mert Te velem vagy!
Én vagyok, ne féljetek!
„Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” János 1, 14. – Ez a jelenlét teljes a kegyelemmel és az igazsággal – jut belőle neked is!
Imádság: Urunk, hozzuk a félelemeinket, az aggodalmainkat, a szorongásainkat és a tehetetlenségünket. Könyörülj rajtunk! Engedd, hogy a Te gyógyító, vigasztaló, felemelő jelenlétedben éljünk – ma is!