„Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot...”(39)

„Egyszer a tiszteletre méltó Martin Luther doktor úr azt mondta Philipp Melanchton és Justus Jonas doktor uraknak és másoknak a Bibliáról vagyis a Szentírásról, hogy az, mint egy tágas nagy erdő, melyben sok és mindenfajta fák nőnek s ezekről sokféle termést és gyümölcsöt lehet szakítani. Mert bőséggel van a Bibliában vigasz, tanulság, figyelmeztetés, intelem, ígéret és fenyegetés. Ám ebben az erdőben olyan fa nincs, amelyet ő, Luther doktor, meg nem rázott s amelyről néhány almát és körtét le ne szakított volna.” (Luther: Asztali beszélgetések. Helikon Kiadó, 1983., p.13.)

Keresni, vizsgálni, kutatni, gondosan megvizsgálni... mindannyiunk életében jelen vannak ezek a tevékenységek. Luther az „erdőt járva” ennek szépségéről (is) beszél. Az igazán izgalmas kérdés az: hova, mihez, még pontosabban, Kihez vezetnek ezek a vizsgálódások?!

„Mit kell tennem ahhoz, hogy elnyerjem az örök életet?” – kérdezte egyszer Jézustól egy előkelő, a beszámolók alapján valószínűsíthetően fiatal, tetemes vagyonnal és komoly pozíciókkal rendelkező „érdeklődő”. Emberünk gazdagsága mellett egyszerre volt vallásosan önhitt és önhitten vallásos. Vagyona, mindaz, amit birtokolt azonban megakadályozta abban, hogy „elnyerje az örök életet.

Azért kutatta, vizsgálta és tartotta meg az írásokat, mert azt gondolta ő is, hogy abban van az örök élet titka elrejtve. Ifjúkora óta az írások szerint él – mégsem veszi észre, amikor Jézussal beszél, hogy előtte áll az a Király, Akiben és Akivel örök, múlhatatlan, maradandó élete lehetne.

Hány és hány ilyen „Írásokat kutató”, Bibliaolvasó ember él közöttünk is?!

Talán te is azt hiszed, hogy az Írásokban van az örök életed...

Pedig azok Jézusról tanúskodnak, Róla tesznek bizonyságot.

Ő az, Akinek testtélételével „megérkezett” hozzánk az a korszak, melyben lehetőség van a teljes megújulásra, a felfrissülésre, melyben nem lesz betegség, szenvedés, félelem és legfőképpen, melyben nincs már a halálnak sem hatalma.

Mert az Írások szerint ígért Szabadító megtöri annak hatalmát is!

Mi történik akkor, ha ezt nem vesszük észre?

Akkor „minden embernél nyomorultabbak” leszünk...

Mai történetünk egyik tanulsága az, hogy vezethet zsákutcába is az Írást-kutatásunk.

Rendkívüli önfegyelemmel és szorgalommal ülhetek le és hajolhatok az Írás felé akár naponta is – ha „elmegyek” Jézus mellett, vagy megyek a vagyonom, a szenvedélyeim, a gondosan kialakított személyes meggyőződésem után, akkor nem részesedhetek az örök életben.

Jézus azt mondja, az 5. fejezet első részében: „Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.” (5.24)

Ismerd meg és ismerd fel Azt, Akiről az Írások bizonyságot tesznek!

Imádság: Urunk, köszönjük a kíváncsiságot, köszönjük a kérdéseinket – még a megválaszolatlan kérdéseinket is! – melyeket az Írásokat kutatva adsz nekünk. Kérünk, szabadíts meg minket a mindig-mindent-jobban tudás gőgjétől. Tégy nyitottá bennünket arra, hogy megismerjünk és felismerjünk Téged – ma is! Ámen