„Aki nem tiszteli a fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte”

János evangélista ezekben a versekben megfogalmazza teológiája egyik alaptételét, az Atya és a Fiú kapcsolatának egységét és különbözőségét. Első hallásra talán bonyolultnak tűnik a dolog, de valójában nem az. A farizeusoknak nyilván az volt, hisz nem akarták tudomásul venni, hogy a zsoltárok és a próféták által meghirdetett igazság a szemük láttára teljesedik be. Jézus szelíden védi magát és rámutat, hogy ő, aki eljött, rendelkezik ugyanazzal a hatalommal, mint az Atya. Tőle veszi a mintát is, tehát nem vétkezhet a törvény ellen. Nem önmagától cselekszik, a szombattal kapcsolatos tettét sem önmagától tette. Csak úgy tesz, amint azt az Atyától látta. Az ellentét alapja, hogy a nép vezetői a törvényre függesztik a szemüket, Jézus viszont a törvényt adó Atyára tekint. Arra, aki szombaton sem hagyja szenvedni és pusztulni a segítségre szorulót, aki irgalmas, és kész megtartani az életet azon napon is. Az atya megmutatja a fiúnak a „fogásokat”, hogy úgy cselekedhessen, ahogyan ő. Csak azt teszi, amit tőle tanult a szombat dolgában is – mondja a rész magyarázatában Bolyki János. Sőt, még csodálatosabb dolgokra is sor kerül majd, hogy hívők és hitetlenek egyaránt bámuljanak: az Atya átadja neki a megelevenítésnek, a holtak feltámasztásának és az ítéletmondásnak lehetőségét. Ezzel az utóbbi ajándékkal túl is lép az eddigi kereten, mert egészen a fiú hatalmába utalja az ítéletet, mindezt azért, hogy mindenki olyan félelemmel és tisztelettel tekintsen rá, mint Atyjára. És hogy még érthetőbb legyen a dolog, kijelenti, hogy nem egyszerűen apa és fiú kapcsolatról beszél itt, hanem a küldő és a küldött, megbízó és megbízott viszonyáról.

Fényt és világosságot akar gyújtani a farizeusok kemény koponyájában, hiszen ezért is jött a világba. Tudjuk, hogy sem életének ezen a pontján, sem más alkalommal ez nem sikerült. A vallási vezetők, egy-két kivételtől eltekintve, vakok és süketek ezekre a szeretettel elmondott szavakra. Pedig nem titkolt előlük semmit, választhattak szabadon.

Isten nekünk is megadja a szabad választás lehetőségét kis és nagy dolgokban egyaránt. Nem erőszakolja ránk akaratát, csak elénk adja Fiát, akiben szeretete testet öltött egykor, akiben egyedül lehet igazi életünk itt a földön és majd az örökkévalóságban is, hisz ő az, aki feltámaszt és ítél. Belül dől el minden. Ma, amikor a világ nagy része kifelé él, mi figyeljünk befelé, a lelkünkbe, ahol meghallhatjuk a Küldött hangját, aki Küldője elé hívogat. Éljünk hát a lehetőséggel és válasszunk jól.

Imádság: Jézus Krisztus! Engedd meg, hogy egyszer országod részesei, szavad hallgatói s a téged magasztaló mennyei kórus tagjai lehessünk. Segíts minket mindennap jót s jól választani. Ámen.