„Az én Atyám mind ez ideig munkálkodott, én is munkálkodom.”

Jézus gyógyítása és parancsai nem maradnak titokban. Ő maga nem töri meg a szombatot, de erre buzdítja azt, akit meggyógyított, ezzel kivívja a farizeusok és követőik haragját. Kettőzött erővel lesik minden tettét és szavát, veszélyt látnak benne, olyan valakit, akitől óvni kell Isten népét. Jézus azonban nem fél tőlük, nyíltan kimondja, hogy ahogy Atyja Isten szüntelenül munkálkodik, úgy Ő is ezt teszi. Ezért gyógyíthat, parancsolhat akkor, amikor annak szükségét látja. Szuverén Úr voltát hangsúlyozza előttük, miközben Istennel való különleges kapcsolatát sem hallgatja el. Felkínálja a lehetőséget, hogy ellenfelei megértsék, benne olyan valaki érkezett el, aki új utakra képes helyezni Isten és ember kapcsolatát. A teremtett világnak tovább kell haladnia,mert az ember nyomorúságára, bűneire nincsen benne megoldás és válasz. Az, ami eddig volt, nem ad gyógyírt az emberiség bajaira, az eddigi úton nem juthatunk vissza Isten közelébe és örökébe. Új út kell, a világosság útja, az irgalom útja, a megváltó szeretet útja, ezt hozza Ő el. A nyomorultakon meginduló, a szenvedőkhöz odaforduló isteni szándék benne öltött testet, ezért gyógyít, segít, s ha itt nem is mondja ki, ezért írhatja át még a szombat törvényét is. Ezzel is megmutatva, hogy a világ új korszakhoz érkezett.

A farizeusokat nem érdekli a gyógyítás csodája, Jézus tanítása sem, de még az új lehetőség sem Isten és az ember viszonyában. Két ponton is támadják Jézust: megáll vele szemben a másokat a Törvénytől való eltérítés és az istenkáromlás vádja is. Csak a saját megcsontosodott szokásaikat és tanításaikat akarják látni mindenkinek az életében. Aki mást mond, mást tanít és mást tesz, annak meg kell halnia. Ez a létező világok legjobbika és mindennek úgy kell maradnia, ahogy van, ahogyan ők látják és látni akarják.

Mindenkorban nagy kísértés ez, hogy a magukat Istenhez tartozóknak vallók öröknek és megingathatatlannak tartják pozíciójukat és igazságukat. Ma is találunk ilyen törekvéseket és figurákat, aki mindenre készek, hogy a változást elkerüljék. Hol van már a reformátorok alázatossága, akik készek voltak elfogadni mást is, ha a szentírásból meg tudják győzni őket. Mára már eljutottunk a szemlélődő isten képén át a halott isten teológiájáig és félő, hogy a haldokló egyház sincsen már messze tőlünk. Még szerencse, hogy ahogy Jézus kijelentette, az Atya szüntelen munkálkodik, nem csak teremtett, de fenntart és igazgat. Fia pedig, aki új alapokat vetett mindennek, minden napon könyörög érettünk.

Imádság: Áldunk téged Jézusunk, hogy velünk vagy minden nap, a világ végezetéig és még akkor sem hagysz minket magunkra, amikor eljön az ítéletnek nagy és félelmetes napja. Erősíts meg minket, hogy téged tiszteljünk, téged kövesünk, neked engedelmeskedjünk, a te utadon, a te igazságodban járjunk és benned bízzunk, mert te vagy az élet. Ámen.