„Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: Akarsz –e meggyógyulni?"

Itt is egy gyógyítási történet áll előttünk. Jeruzsálemben az ünnepre érkező Jézus megáll a Bethesda tavánál, ahol rengetegen várják az árnyékot adó tetők alatt, hogy a gyógyforrás vize felbuzogjon és az elsőnek belelépő elnyerje a gyógyulást. Akit megszólít, majdnem négy évtizede beteg, járni is alig tud, így segítség híján mások mindig megelőzték a kellő pillanatban. Értelmetlennek tűnik elsőre a kérdés, még akkor is, ha Jézus teszi fel: akarsz-e meggyógyulni. Pedig, ha jobban belegondolunk, nem az. Hányan vannak ma is, akik beletakaróznak a bajukba, a betegségükbe, sebeikbe, gyászukba, egyéb nyomorúságukba. Meghúzódnak benne, mint valami meleg kuckóban és bár a szájuk állandóan panaszra nyílik, még sem akarnak igazán változást. Mert amiben vagyunk, azt megszoktuk, komfortosan érezzük magunkat benne. Félünk a mástól, a változástól még akkor is, ha esetleg az maga a gyógyulás. Érdekes módon itt sem hangzik el az egyértelmű válasz: Akarok. Csak körülírja, mennyire magára hagyatott, nincs senki, aki segítségére sietne. Mintha nem tudná teljes bizonyossággal eldönteni, mit is szeretne. Jézus megérezte benne, hogy a válasz mégis inkább az igen felé billen, ezért gyógyítja meg. Nem támogatja oda a medencéhez és nem meríti bele, csak szól, de a szava itt is teremtő, sőt újjáteremtő erővel hangzik. Kelj fel és járj és fogd az ágyadat és vidd innen, hogy még nyoma se maradjon a betegségednek. Mintha azt mondaná, nem csak, hogy járni tudsz, de képes vagy terhet is hordani. Az életed minősége nem csak abban változott meg, hogy képes vagy saját erődből jönni-menni, de tenni is tudsz, erős vagy, teljes életet élhetsz. Többet ad, mint amit a másik remélni mert. Nincs már másokra utalva, ép, így önálló útra léphet. És lép is, engedelmeskedve a parancsnak.

Merjük elmondani bajainkat és kéréseinket bátorsággal és őszinteséggel. Fogadjuk el a segítséget és éljünk minden lehetőséggel, amit Isten felkínál.

Imádság: Ne engedd Istenünk, hogy belekényelmesedjünk a mindennapokba és megelégedjünk azzal, hogy toljuk egyiket a másik után. Add látnunk a hiányainkat, szükségeinket, amik gátolnak abban, hogy teljes erőnkkel szolgáljunk neked. Ha egyedül érezzük magunkat, hadd hívjuk segítségül Őt, aki mindig képes mellénk állni és segíteni. Ne legyen napunk anélkül, hogy ezért magasztaljuk Jézust, a mi Urunkat. Ámen.