Jézus erre így válaszolt: menj el, a te fiad él”. Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult. (50)

A kijelölt igeversekben Jézus második csodájáról olvasunk, amelyet az elsőhöz hasonlóan Kánában cselekedett. Ez egy gyógyítási történet, egy halálosan beteg gyermek nyeri vissza benne az egészségét. Kívülről nézve minden ilyen eset nagyjából egyformának tűnik, de egyáltalán nem az. Ha nem rólunk, a mi gyerekünkről, unokánkról, családtagunkról van, szó egészen másképp látjuk a dolgot, mint ha nekünk van szükségünk segítségre. Arra is hajlunk, hogy uniformizáljuk a szereplőket és eseményeket, sőt kijelentsük : ennek így kellett történnie, ennek ez a rendje. A mai okos világ általában véve a mindenkire érvényes megoldásokat ajánlja minden bajunkra: ugyan azt a gyógyszert szedd, amit mások, olvasd azt, amit más, vedd azt, amit a legtöbben vesznek, az a pszichológiai módszer, ami a szomszédasszonynak használt, neked is fog, stb. Be kell azonban látnunk, hogy minden ember más, minden eset más, minden gyógyítási történet más és más. A segítségért esedezők nem egyformán kérnek, és még egy történeten belül sem egyformán válaszolnak a Mester szavára. Itt a királyi ember, tisztviselő kéri, hogy Jézus menjen vele a körülbelül 25 kilométerre levő Kapernaumba, hogy meggyógyítsa haldokló fiacskáját. Jézus válasza látszólag nem is neki szól, általánosságban állapítja meg, hogy a galileaiak, közöttük nyilván ez a férfi is, csak a jeleknek és csodáknak hisz, ahogy a magyar mondás tartja: hiszem, ha látom. /Bár ha látjuk, már nincs is miben hinni!/ A jeleknek az lenne a szerepe, hogy mögöttük meglássuk magát Jézust, erejét, hatalmát. Az apa újra kér, Jézus megnyugtatja, bátran hazamehet, mert a fia él. Bizonyos vagyok benne, olyan erővel és hatalommal szólt, amely nyilvánvalóvá tette: neki van joga egyedül ezt kimondani, mert úr életen és halálon. Nincs is több beszéd, az uralkodó kísérethez tartozó ember hazaindul, mert hisz Jézus szavában. A legjobb dolgot tette, amit ebben az esetben tehetett. Nem akarta már látni a csodát, hitte Jézus szavának igazságát és elindult. Az Úr személye, igéje, életet adó hatalma meggyőzte. Hazaérve még inkább megerősödött hitében, amikor összevetette a hatalommal kimondott szót a gyógyulás időpontjával. Még egy csoda történt: nem csak ő, de mindenki, aki a házához, tartozott hitt Krisztusban.

Milyen hitünk van? Csak a szemünknek, és más érzékszervünknek hiszünk, vagy elég Jézus isteni szava? Kellenek a jelek, vagy nem? Boldogok, aki nem látnak, és mégis hisznek. Azoknak a hite igazi, teljes hit, akiknek ez a tetteiben láthatóvá válik.

Imádság: Engedd meg Urunk, hogy tudjunk szavaidnak hinni és ne keressünk fogódzókat jelekben és csodákban. Az öröm, hogy eljöttél hozzánk és velünk vagy mindennap, legyen elég ahhoz, hogy bátran és megelégedetten éljünk. Légy segítségünkre, hogy közvetlen környezetünk, szeretteink velünk együtt tudjanak melléd szegődni. Ámen.