„Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője.” (42)

Egy derűs vasárnap reggelen egy kávéház előtt összefutott két üzlettárs, akik több mint húsz éve álltak egymással szoros üzleti kapcsolatban. Az egyikük kedvesen érdeklődött: „Mi járatban ma reggel?” – „Teniszezni megyek. És te?” – kérdezett vissza udvariasan a másik. Mire az első férfi igencsak szabadkozva válaszolt: „Templomba megyek.” A másik férfi erre egy legyintő kézmozdulattal azt kérdezte: „Miért nem hagyod már abba ezt a templomosdit?” – „Hogy érted ezt?” – kérdezett vissza kissé meghökkenve az előző. Amaz pedig a következőt mondta: „Hát, mi már 20 éve társak vagyunk. Együtt dolgozunk, együtt veszünk részt megbeszéléseken, együtt ebédelünk, és mondhatni baráti a viszonyunk. Ennyi év alatt soha nem érdeklődtél, hogy állok én a templomba járással. Soha nem hívtál meg, hogy menjek el oda veled. Nyilván azért, mert ez nem jelent neked olyan sokat!”

De nem így volt ám a samáriai asszony! Mert neki fontos volt, hogy megossza óriási jelentőségű, mindenki számára életbevágó felfedezését, és Krisztushoz hívja az embereket. Annak a samáriai városnak a lakói pedig így maguk is személyesen találkozhattak Jézussal, és átélhették, ahogyan igazán értelmet nyer az életük, mert megismerték a világ megváltóját!

Igaz az, hogy nagyon fontos felelőségünk, hogy másoknak megmutassuk Krisztust (és tehetjük ezt sokféleképpen), de az is igaz, hogy egy ember életének a megváltáztatása már túl van a mi emberi erőfeszítésünkön. Ezt soha ne felejtsük, amikor kudarcosnak látjuk missziónkat. A mi dolgunk, hogy tegyünk meg mindent, hogy a személyes találkozás lehetőségét megadjuk. Egyetlen ember sem élheti ezt át a másik helyett. Annak a városnak a lakói, ahol az asszony élt, az asszony szavára kimentek, hogy személyesen találkozzanak Jézussal, és mindegyiküknek személyes élményé lett ez a találkozás. Ez az élmény vált aztán kinyilatkoztatássá. Így terjed az evangélium, ahogyan Pál írja: „mert abban Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki hitből hitbe” (Róm 1,17). A személyes krisztusélmény az, ami átformál. Ezt élte át a samáriai asszony, és ez indította, hogy másokat is erre hívjon. Ezt tapasztalták meg a samáriaiak abban a két napban, és ez értette meg velük, hogy valóban Jézus a világ Megváltója.

Ki számodra Jézus? Ő az a Jézus, akiről sokat hallottál templomban, a szószéken? Ő az a Jézus, akiről olvastál? Ő az a Jézus, akiről olyan nagyszerű történeteket ismertél meg? Csak azt tudod, amit mások mondtak és leírtak?

Nem szeretném, hogy Jézust csak a szavakból ismerd, amelyeket naponta itt is elolvashatsz. Nem szeretném, hogy Jézus nevét csak a templomi beszédből halld ki. Nem szeretném, hogy Jézus jelenvalóságát az emberi életben csak a körülötted lévő emberek tapasztalataiból tudd. Nem szeretném, hogy Jézust csak másodkézből ismerd meg.

Azt kívánom és azt szeretném, hogy Jézust úgy ismerd meg, mint a saját személyes Megváltódat, akivel Te magad találkoztál. Bárcsak ne úgy távolodnánk el a samáriai asszony és a samáriaiak történetétől, hogy ez nem történik meg. Ezért imádkozzunk!

Imádság: Mennyei Édesatyánk! Köszönjük, hogy Te a találkozások Isten vagy. Köszönjük, hogy Jézus Krisztusban Te magad találkoztál az emberiséggel. És ez a találkozás a Szentlelked által mai személyes lehet velünk. Jézusom, én talán sokat tudok Rólad, mert halottam rólad. De most hadd kezdjek veled valami újat. Kérlek, maradj nálam, mert Veled akarom élni az Életet már itt és majd egykor odafent! Ámen.