„Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.” (30)

Gyerekkoromban testvéreimmel nagyon szerettük Tolkien meséit. Édesanyánk lefekvés előtt mindig felolvasott nekünk egy részt A gyűrűk urából. De Tolkiennak más történetei is vannak. Nem régiben olvastam egy rövid történetét egy kovácsról, aki egy napon egy nagyon különleges ajándékot kap. Egy tortába a falu lakói egy különleges ezüst csillagot rejtenek. Az ezüst csillag nem mindennapi képességekkel ruházza fel a kovácsot és varázslatos helyekre tud elutazni a csillag segítségével. Ezenfelül, amíg a mágikus tárgyat a homlokán hordja, addig ő maga is mágikus erőkkel bír és éppen ezért a többi ember is hódolattal viszonyul hozzá. Ezt a rendkívüli ajándékot azonban nem örökre adták neki a falu lakói. Egy idő után vissza kéne szolgáltatnia az ezüst csillagot. A kovács viszont ragaszkodik hozzá és nem akarja visszaadni a különleges ajándékot. Ezért az egész föld királya álruhában a kovács mellé szegődik, hogy jobb belátásra bízza. Kiderül, hogy igazából Ő volt az, aki kiválasztotta a kovácsot, hogy egy ideig ő hordozza ezt az ezüst csillagot, de most eljött az idő, hogy megváljon tőle. A kovács bosszúsan azt mondja az álruhában lévő királynak, hogy ugyan miért kéne neki megválnia ettől az ajándéktól, hiszen ő kapta. Miért ne tehetné el emlékbe? A király azt válaszolja erre neki, hogy vannak ajándékok, amiket valóban emlékbe kap az ember, de ez nem mindennel van így. Az életben sok olyan dolgot kapunk, amikkel ideig-óráig élhetünk, de aztán meg kell válnunk tőle. És ezek nem csak tárgyak lehetnek, hanem például hírnév, népszerűség, vagy valamilyen különleges képesség vagy tehetség, amit a másik javára használhatunk. És aztán vannak szituációk, amelyekben át kell adnunk a helyet egy idő után a másiknak. A kovács végül nagy nehezen beleegyezik, hogy visszaadja a csillagot, hogy más is élvezhesse annak különleges erejét.

Keresztelő Jánosnak nem okozott dilemmát, hogy átadja a helyet Jézusnak. Hiszen az egész küldetése aköré épült, hogy előkészítse Jézusnak az útját. És mindeközben népszerűségre tett szert, hiszen emberek tömege ment ki hozzá a pusztába, hogy hallgassa őt. Nagy kísértés lehetett erről a népszerűségről lemondani. Keresztelő János tanítványainak gondot is okoz, hogy Jézus követői egyre többen vannak és ők is keresztelnek, ahogyan János is. De János nem úgy gondolkodik mint a tanítványai, vagy mint Tolkien történetében a kovács. Keresztelő János lemond a népszerűségről, feladatát elvégezte és most átadja a helyet Jézusnak.

Az óesztendő végéhez érve tartsunk mi is számadást. Mi az a területe az életünknek – akár a családban, ismerősök körében, munkahelyen, vagy akár a gyülekezetben – ahol több teret engedhetünk másoknak, hogy őket is engedjük kibontakozni? Isten adjon nekünk bölcsességet az újesztendőben is, hogy kellő alázattal tudjunk élni az Istentől kapott javainkkal és képességeinkkel, az Ő dicsőségére és a másik ember javára.

Imádság: Örökkévaló Isten, hálát adunk neked minden ajándékért, minden talentumért, amit Tőled kaptunk. Kérünk Téged, adj nekünk mindig alázatot és bölcsességet, hogy ha úgy adódik, akkor ezekről le tudjunk mondani, és hogy amíg élünk velük, addig a Te dicsőségedre és embertársaink javára használhassuk őket. Köszönjük, hogy óvtál és velünk voltál ebben az elmúlt esztendőben. Kérünk Téged, hogy oltalmazó kezed ne vedd le rólunk az újesztendőben sem. Engedd, hogy újra és újra megtapasztalhassuk kegyelmed jóságát és szereteted melegét. Jézus nevében kérünk, hallgasd meg könyörgésünk. Ámen.