„Ne csináljatok piacteret az én Atyám házából!” (16)

Talán még az adventi időszakban, a karácsonyi vendégségre való készülés alatt jártunk egy nagyobb vásárcsarnokban. Minden bizonnyal sokunknak ismerős Miskolcon a Búza téri vagy a Zsarnai piac. Főként ilyen nagyobb ünnepek előtt a piactér megtelik eladókkal és vevőkkel. Nagy hangzavar vesz körbe minket, az árusok meg-megszólítanak, miközben áruikra akarják felhívni a figyelmünket. Egy piactértől valóban valami ilyesmit várnánk, de most képzeljük el, hogy a templomban fogad bennünket mindez. Ilyesmivel találkozhatott Jézus is Jeruzsálemben a templomban. A történet ismert: Jézus felborítja az asztalokat és kiűzi a pénzváltókat és az árusokat: „ne csináljatok piacteret az én Atyám házából!”

Hogy jobban megértsük ezt a jól ismert Igét, ássunk egy picit a mélyére. A jeruzsálemi templom, amit Jézus úgy hív, hogy az én Atyám háza, valóban szent és különleges hely volt. Isten ószövetségi népének csupán egyetlen egy temploma volt, a jeruzsálemi. Itt tartották a szövetség ládájában a Tízparancsolatot, ami a templom legbelső szentélyében, a Szentek Szentjében volt. Ide évente egyszer lehetett bemenni és csak is a főpap tehette ezt meg az engesztelés ünnepén, amikor a nép bűnei miatt bocsánatért esedezett. Ez a hely volt az, ahol a bűnök által beszennyezett profán el volt különítve a szenttől, az Istentől. Merthogy a bűn beszennyez és tisztátalanná tesz. Ami szent, az pedig tiszta. És a tisztátalannak nem lehet köze a tisztához. Ezért kellett áldozatokat bemutatni a jeruzsálemi templomban. Az áldozat megtisztít a bűn következményétől és tisztává tesz. De nem mindegy, hogy milyen áldozatot mutattak be, mert az áldozati állatnak is tökéletesnek kellett lennie. Sőt, nem lehetett akár milyen pénzzel fizetni érte, mert például a római pénzérme, amin a császár képe volt, és amit Jézus korában is használtak, már önmagában tisztátalannak számított. Ezért voltak árusok és pénzváltók a templom előcsarnokában, ahonnan Jézus kiűzte őket.

Merthogy valami nagyon félrement az évszázadok alatt a jeruzsálemi templomkultuszban. Egy vallási nagyüzemmé vált, ahol a hűséget, a kegyelmet és a bűnbocsánatot aprópénzre lehetett váltani. Az Isten szándéka viszont nem ez volt. És Jézus többet tett annál, mint hogy csak pusztán kiűzte volna az árusokat a templomból. Talán emlékszünk arra az evangéliumi híradásra, ami arról számol be, hogy Jézus halálakor az a kárpit, ami a Szentek Szentjét elválasztotta a templom belsejében, ketté repedt. Jézus nem csak a jeruzsálemi templomot tisztította meg, hanem életünk templomát is, hogy mi is szentek lehessünk.