„Te Simon vagy, Jóna fia: téged Kéfásnak fognak hívni.” (42)

Jézus köré tanítványok gyűlnek. Ebben a mai igében is már néhányan. András és Simon. De később tíz másik is. Ők lesznek a tizenkettő. Az apostolok. De nézzük csak meg egy picit közelebbről kik is ők? Pontosabban mik. Mert hogy mielőtt Jézus elhívta volna a tizenkettőt, ők egy már valamilyen másik társadalmi csoportnak voltak a tagjaik. Volt köztük olyan, aki meggyőződéses zsidó volt. Olyan, aki szigorúan tartotta Mózes törvényeit és lenézett mindenkit, aki nem eszerint élt. Volt köztük olyan, aki képes lett volna fegyvert ragadni és emberi életet ontani ki a népéért. De volt olyan is, aki a római megszálló hatalmat szolgálta ki mielőtt Jézus elhívta volna. Látjuk már? Jézus tanítványai között kicsiben ott van az egész társadalom minden ellentétével és feszültségével. És mit csinál Jézus? Hogyan is szólt ebben a mai igében Simonhoz? Te Simon vagy Jóna fia, téged Kéfásnak fognak hívni. Egy új nevet ad a tanítványának. Egy új identitást, egy új önazonosságot. Onnantól kezdve, hogy Simon elkezdte követni Jézust, ő már nem a nyakas, és szigorú törvény követő Simon, hanem a Jézust követő Kéfás.

Az igén keresztül Krisztus ma is ezt szeretné cselekedni velünk. Egy új önazonosságot adni nekünk. Egy olyan meghatározó tényezőt, ami felülírja azt, hogy hova születtünk, meg hogy milyen csoportokhoz és közösségekhez tartozunk.

Még a tavalyi évben történet, hogy egy férfi becsöngetett hozzám a parókiára. Beszélgetni szeretett volna. Behívtam, leültünk a gyülekezeti terembe. Elmondta, hogy Kárpátaljáról jött, itt Borsodban dolgozik, a családja akkor még ott volt kint. Szeretett volna imádkozni. Mondtam neki, hogy persze, minden további nélkül. Volt nála egy Biblia. Felállt, a Bibliát az asztalra tette, majd letérdepelt és úgy imádkozott hangosan. Furcsa egy figura volt, nagyon komolyan vette azt, hogy ő Krisztust követő ember. Később érdeklődtem felőle egy másik lelkipásztortól. Mondta, hogy nehezen illeszkedik be a szállón, ahol a vendégmunkások vannak, de talált egy barátot magának. Gondoltam biztos egy másik kárpátaljai lesz az, de tévedtem. Már nem is tudom, valamelyik ázsiai országból szintén voltak vendégmunkások ott a szállón. És az egyikük látta, hogy ez a kárpátaljai férfi reggelente térdepelve, kezét összekulcsolva imádkozik. És tört angollal megkérdezte, hogy ő keresztyén. Mire jött a válasz szintén tört angollal, hogy igen. Egy kárpátaljai férfi, meg ez a hindu, vagy muszlim többségű országból jött keresztyén, akikben semmi közös nem volt, egymásra találtak, mert mind a kettőjüket egyszer megkeresztelték. Jézus nekik is új nevet adott.