„Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!” (29)

Egy lelkipásztortól olvastam a következő gondolatot, ezt írja: „Útmutatás az élethez: figyelj, csodálj rá, mondd el másnak is!” Valami ilyesmit jelent a Biblia nyelvén ez a szócska is, hogy „Íme!” Eredetileg ez nem pusztán egy mutató szócska volt, hanem egy felszólítás, hogy „Figyelj!”, vagy még pontosabban: „Ide nézz!”. Keresztelő János felszólítása tehát valahogy így hangzana: „Figyeljetek, itt van az Isten báránya!” Ez a szócska arra indít minket, hogy megálljunk és figyelmünket egy irányba szegezzük. Keresztelő János Jézusra akarja felhívni a figyelmet. Nem akarja, hogy bárki is figyelmen kívül hagyja őt, vagy ne vegye észre. Ugyanis már Keresztelő János korában is ez könnyen előfordulhatott. Hiszen az ószövetség népe már évszázadok óta várta az ígért messiást. Ez rengeteg idő. Ez alatt az idő alatt nem csoda, hogy sokan megfeledkeztek Isten ígéretéről, vagy csak egész egyszerűen nem vették komolyan. De tudjuk, hogy leginkább az volt jellemző, hogy teljesen félreértelmezték.

Mi is hasonló helyzetben vagyunk. Ma, az egyház, mint az újszövetség népe, beleértve magunkat is, mi is örökösei vagyunk Isten ígéreteinek. Noha már az adventnek és lassan a karácsonynak is vége, az Ige azt akarja, hogy ez a gondolat az ünnep után is velünk maradjon: Jézus az Isten báránya, aki elveszi a világ bűnét. Engedjük, hogy lelkünk mélyére hatoljon ez az üzenet. Jézus az, aki elveszi a bűnünket. Lehet, hogy nekünk ez már nem mond sokat, de az első keresztyéneknek, akik még a jeruzsálemi templomkultuszból jöttek, ennek az üzenetnek óriási jelentősége volt. Az áldozat bemutatásával a templomban látták azt, hogy a másik ember ellen elkövetett bűnöknek – akár milyen kicsik és hétköznapiak is voltak azok – milyen következményük van. Egyfelől tönkre teszik, megfertőzik a kapcsolatokat és bizalmatlanságot szítanak a felek között. Másfelől pedig látták azt is, hogy egy bizalomvesztett kapcsolatban milyen nehéz a bizalmat helyreállítani. A bűnöknek következményeik vannak, még akkor is, ha azok olykor nem láthatóak. És éppen ezek a láthatatlan következmények ábrázolódtak ki az áldozat bemutatásában. Az, hogy a vétkeink helyrehozásának ára van és ezt az árat valakinek meg kell fizetnie.

Íme! Az az, ide nézz! Jézusra. Az Isten bárányára. Az Isten Fiára, aki önmagát adta értünk, hogy megfizesse bűneinknek az árát. Aki önmagát, mint tökéletes áldozatot mutatta be azért, hogy kapcsolataink egymással és a Teremtő Istennel helyreállhassanak.