„Mert a nyomorúság sok próbája között bőséges az ő örömük, és nagy szegénységükből a tisztaszívűség gazdagsága lett.” (2)

Karácsonyhoz közeledve számtalan lehetőségünk van az adakozásra. Sok jótékonysági akció irányítja a figyelmünket a szegények, árvák, nélkülözők felé. Kis közösségekben és nagy összefogásban is jótékonysági vásárok, élelmiszer, ruha, játékgyűjtések indulnak, hiszen karácsony tájékán kicsit érzékenyebbé, s ezáltal adakozóbbá is válnak az emberek. S valóban jó érzés átélni, hogy adni jó. Jó érzés megtapasztalni, hogy igenis tehetünk azért, hogy jó dolgok történjenek a világban. Pál apostol itt a macedóniai gyülekezet adakozásáról ír a korinthusiaknak, nagy örömmel, példaként állítva őket eléjük. Hiszen nem azért adtak, mert jól ment dolguk és megtehették. A nyomorúság sok próbája között éltek, de mindeközben Krisztus által bőséges volt az örömük! Nem is azért adtak, mert olyan nagyon „el voltak eresztve” anyagilag, s hát könnyű annak, kinek van miből! Hiszen: „nagy szegénységükből” lett a tisztaszívűség gazdagsága! Nincs nagyobb gazdagság a tisztaszívűségnél! A tisztaszívű ember a kevésből, a semmiből is tud adni, ha kell! Hogyan lehetséges ez? Csodaként! A csoda titka pedig abban áll, amit az 5. versben olvasunk: „először önmagukat adták az Úrnak.” Minden adakozás itt kell(ene), hogy kezdődjön! Oda tudtad-e már adni magad Annak, aki gazdag lévén szegénnyé lett érted, hogy te az Ő szegénysége által meggazdagodj?

Imádság: Úr Jézus, köszönjük, hogy Te nem sajnáltad tőlünk a menny gazdagságát! Kérünk, teremts bennünk Lelked által tiszta szívet, mely Tebenned gazdag, s add, hogy mi se sajnáljuk gazdagságunkat mindazoktól, akiknek szüksége van rá!