Az Úr nevében

"Nemcsak a közelben vagyok Isten – így szól az ÚR –, hanem Isten vagyok a távolban is!" (23)

Az Ószövetség visszatérő témája a prófétáknál, hogy Isten nem tűri a nevével való visszaélést. A próféta az ókori Izraelben egyértelműen Isten üzenetének a tolmácsolója volt, nem véletlen, hogy a próféciák gyakran kezdődnek azzal a formulával, hogy „Így szól az Úr”. Nagyon fontos kihangsúlyozni, hogy nem egyfajta értelmezésről van szó, hanem a próféta feladata, küldetése Isten szavának pontos elmondása, ezért az „Így szól az Úr”, nem pusztán egy elnagyolt teológiai eufémizmus, hanem pontosan azt jelenti, aminek hangzik: ez maga az Úr szava. Eszembe jut erről, hogy egyházunk egyik hitvallása az igehirdetésről azt mondja, hogy „Isten Igéjének hirdetése maga Isten Igéje”, és egyben eszembe jut az is, hogy hányszor élünk vissza gyakorlatban ezzel a tanítással, mert miközben össze-vissza fecsegünk az „Úr nevében”, és ezt „Isten beszédének magának” nevezzük pusztán azért, mert a mi szánkból hangzott el, valójában ez a teológiai imperatívusz pont ellenkező módon kötelez bennünket. Isten Igéjét magát kellene hirdetnünk, hogy Isten hű szószólói lehessünk, és az emberek megismerjék Isten akaratát.

Jeremiás ebben a részben nem köntörfalaz, miközben arról beszél, hogy olyan pásztorokat küld majd az Úr, akik „jól pásztorolnak”, egyben később Isten azon sérelmének is hangot ad, hogy a próféták „az Úr nevében” ígérgetnek, és ezzel a nép szája íze szerint élnek vissza Isten nevével. Isten világossá teszi, hogy ne ígérjünk semmit az Ő nevében. Ne prófétáljuk a saját vágyainkat, és álmainkat, hanem Isten szavának hűséges szolgáiként valóban azt mondjuk, amit „Isten mond”, és ne a saját elgondolásainkat, akaratunkat, vágyainkat, és álmainkat. Legalább ilyen fontos, hogy az emberek tetszésétől önmagunkat függetlenítve Isten tetszésére kell szólnunk, és azt, ami Isten szavával egyezik. Ezek kemény és egyben önkritikus szavak. Nem arról van szó, hogy ne lehetne sokféle szemlélettel, gondolattal és felismeréssel hasznosan élni, de fontos különbséget tenni az Isten szava által „inspirált” szavak és maga Isten szava között. Amit Isten szava inspirált, az nyomokban Isten szavát tartalmazhatja, és ezzel egészen addig nincsen baj, ameddig ezt nem nevezzük magának Isten szavának.

Ima: Atyánk, légy áldott életet adó és teremtő szavadért, amivel megtartod és vezeted a világot. Kérünk, tegyél figyelmessé szavainkra, és taníts tisztelettel lenni Szavaddal szemben, hadd lehessünk engedelmesek annak, amivel megbízol. Ámen