Akié a hatalom

"Járjatok el törvényesen és igazságosan! Mentsétek meg a kizsákmányoltat elnyomójától!" (3a)

Egy kortárs német gondolkodó arról beszél, hogy a „szabadság” hajszolása közben önmagunk könyörtelen kizsákmányolóivá váltunk. Az ember „legjobb önmagává” igyekszik válni, és eközben lényegében önmaga kizsákmányoló istenévé válik, aki mindig nagyobb teljesítményre kényszeríti önmagát. De ez a teljesítmény-kényszer egy igazságtalan társadalmi szerkezet kialakulásához és fenntartásához vezet. Érdekes megfigyelni, hogy ezzel párhuzamosan hogyan válik minden „személyessé”, és ezzel egyidőben „mérhetetlenné”, és „összehasonlíthatatlanná”, ami azt eredményezi, hogy az ember elveszíti a mértéket, amihez mérten sok vagy kevés, jó vagy rossz az élet, amit él.

A törekvések szubjektívvá válnak, és ezért az ember teljesen önmagába-zárt lesz, érzéketlen Isten eredeti akaratának a szem előtt tartására.

Ebben a részben Jeremiás Isten sérelmeit mutatja be, ami elsősorban a társadalmi igazságosság-igazságtalanság ellentétpárral írható le. Isten sérelmezi, hogy választott népe körében visszaélések történnek, amit nevezhetünk hatalommal való visszaélésnek is. Vagyis Isten, akié minden hatalom mennyen és földön, azzal vádolja azokat, akiknek a hatalma tőle származik, hogy nem arra használják a tőle kapott hatalmat, amire adta nekik. Számon kéri őket, hogy miért nem törvényesen és igazságosan járnak el.

Isten kilátásba helyezi a büntetést is, és ezzel egyidőben kijelenti, hogy a nép uralkodóinak hatalma addig marad meg, amíg a hatalom gyakorlása összehangban áll az ő törvényével és igazságával. Isten törvénye minden helyzetben a gyengét és kiszolgáltatottat védi, és ezzel a törvény szellemisége azt tükrözi, hogy Isten maga is – akié az erő és a hatalom – népének védelmezője és gondoskodója. Ezt a szellemiséget várja el azoktól, akiket hatalommal ruházott fel, hogy ne arra használják hatalmukat, hogy a gyengébb és kiszolgáltatott kárára saját hasznukat növeljék, hanem épp ellenkezőleg: arra használják az Istentől kapott hatalmukat, hogy azzal a gyenge és kiszolgáltatott javát szolgálják. A törvényt maradéktalanul beteljesítő Jézusról úgy beszél a Filippi levél, mint „aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” Ebben a gondolatban felfedezhetjük azt a szemléletmódot, amit Jézus maga is megfogalmazott, hogy „ha valaki közületek nagy akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája”, és Jézus maga is eszerint élt, aki élete árán mentette meg azokat, akik gyengék vagyunk és kiszolgáltatottak. Jézus erre használta a hatalmát, és ez példa is egyben minden földi hatalommal való éléshez.

Ima: Mindenható Istenünk, akié minden hatalom mennyen és földön, arra kérünk, hogy vezesd úgy a hatalmasokat, hogy a tőled kapott hatalmukkal az emberek javára és a te dicsőségedre éljenek. Ámen