Csontjaimba rekesztett tűz

"Erősebb voltál nálam és legyőztél." (7b)

A Bibliának vannak olyan részei, amelyeket nehéz, vagy teológiai igényességgel lehetetlen a mai „személyesség-igény” szempontjai szerint magyarázni, részben azért, mert egy adott történelmi kor összefüggésében Isten népének történetét írja le, vagy ahogyan itt is látjuk: Isten különleges megbízatással rendelkező szolgájának, a prófétának a küldetéséről hallhatunk. A próféta élet-küldetése nem minden emberé, láthatjuk, hogy Jeremiás már-már az önsortsrontás kategóriájába tartozó módon „keresi magának a bajt”, de bármennyire is hangzik furcsán, ez nem „önsorsrontás”, hanem ha úgy tetszik, ez a próféta „sorsa” maga. Hóseás próféta hasonló élettörténetében a héber szöveg félreérthetetlen módon világítja meg számunkra, hogy „az Úr szava” a prófétában elvettetik, és ez az isteni szó az, ami „működni” kezd benne, és így a próféta élete az Ige formát-öltésévé válik. Hasonló módon beszél az Újszövetségben János evangelista a „logoszról”, vagyis „az Igéről”, és egyértelműen Jézusra utal, akit úgy mutat be a Biblia, mint aki „a testet öltött Ige”, vagyis „Isten emberré lett szava”. A próféta persze, töredékes és emberi módon mutat Jézusra, aki viszont Isten szavának tökéletes megtestesülése.

Amikor a mai világban járványként terjed az a fajta „lelki táplálék”-jellegű bibliamagyarázat, ami teljes egészében az olvasó, hallgató érzelmi-lelki igényeit hívatott kielégíteni, a próféták élete mindennél jobban emlékeztet arra, hogy Isten Igéje gyakrabban „kemény eledel”, és nem „tejnek itala”, azaz, gyakran „emészteni kell”, és még gyakrabban már-már „megemészthetetlen”. Számunkra sokszor nincs tétje az Igének, tetszésünk, szájízünk, ízlésünk szerint válogathatunk, de a próféták élete maga lett „az Ige”. Ha párhuzamot szeretnénk vonni a jelenkor, és az egykori próféták élete között, akkor azt mondhatjuk, hogy a próféták jelként mutatnak arra, hogy nem Istennek kell szavaiban és létében az ember tetszését keresnie, hanem az embernek kell szavaiban és létében Isten tetszésére lenni.

„A nem hívő ember Bibliája a hívő ember” – mondta egyszer valaki, és ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az életünkben formát öltött Ige az, amivel a legtöbb ember először találkozik, és ennek alapján jut el talán később a Biblia olvasásához. Bizonyos értelemben az életünkkel Isten tolmácsai vagyunk, akik az élet nyelvére lefordítjuk Isten szavát azoknak, akik még nem ismerik őt.

Ima: Istenem, hálás vagyok szavadért, és hogy ezt emberi nyelven, emberi eszközökkel hoztad el közénk. Segíts megélni az üzeneted, hogy méltó bizonyságtevőként mutathassak Rád, és hadd lehessek a hozzád vezető út útjelző táblája. Ámen