Adj célt és értelmet

"Térjetek meg azért mindnyájan gonosz útjaitokról, jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket!" (11,b)

A Biblia kezdetén a szentíró Istent, mint minden teremtőjét és alkotóját mutatja be, majd később Mózesnek úgy mutatkozik be: „Vagyok, aki vagyok”, amit bár sokfélképpen lehet fordítani, de talán értelmezhetünk úgy, hogy Isten az egyetlen, akinek a léte nem függ semmi és senki más lététől: ő maga a LÉTező. Minden más teremtmény „földön és égen” általa van, ő formálta. Amikor a fazekas hasonlatával él Jeremiás, úgy ábrázolja Istent, mint aki nem pusztán alkotója a népnek, hanem aki rendeltetést is ad alkotásának. A brutálisnak tűnő kép, amit itt Istenből látunk, talán elsőre idegennek tűnhet, hiszen manapság jobban szeretjük a feltétel nélkül támogató, terapeuta-jellegű Istent, aki a végsőkig való szeretetével „odaszeretgeti” az embert önmagához. De ez az istenkép hiányos, mert Isten szeretete „teljes szeretet”, ami több egyfajta „supportnál”, és ha szükséges, fegyelmező eszközökkel is elősegíti, hogy teremtményei betöltsék rendeltetésüket. Ha úgy tetszik, az Istenhez fűződő viszonyunkban nem vagyunk önmagunkéi, és nem lehetünk olyanok, milyenek akarunk lenni. Rendeltetést adott egyénnek és közösségnek egyaránt a vele való viszonyában. Megtehetné, hogy ahogyan a fazekas "összetöri" az edényt, ami „rosszul sikerült”, és újat készíthetne, de Isten azt az utat választja, hogy megtérésre hívja a népet. Vagyis, hogy térjen vissza az általa mutatott útra, és töltse be az általa adott rendeltetését. Első olvasatra ez az ember „szabadságának korlátozása”, de gyakorlatban igazán abban lehetünk szabadok, amire Isten rendelt, mert ez az, ami formát és célt (rendeltetést) ad az életünknek.

Ha mélyebben beletekintünk az itt felvetett témába, több kijelentés is magyarázatra szorul. Mit jelent az, hogy nem lehetünk olyanok, amilyenek „akarunk lenni”? Akkor Isten akaratunk ellenére ránk erőszakolja a maga akaratát? A bibliai emberkép alapvetően tér el a mai ember szemléletmódját formáló ember-központú megközelítéstől. A mai világban az ember akarata arra, hogy az legyen „aki lenni akar”, mindenek felett áll, de a valódi kérdés az, hogy valóban az vagy-e, aki lenni akarsz? Valóban jó-e, aki lenni akarsz? A Biblia kategorikusan közelít az ember témájához, és azt a megközelítést képviseli, hogy az ember „akarata” megromlott, és sokszor „azt teszi, amit nem akar: a rosszat”, ezért a mindenkori embernek, a népnek megtérésre van szüksége, vagyis hogy visszatérjen a teremtéskor kapott rendeltetésébe, hogy megtalálja „önmagát” Istennel való viszonyában.

Ima: Vonj közel magadhoz, Urunk, hadd találhassuk meg rendeltetésünket a veled való szoros kapcsolatban. Terelj vissza a veled való szövetségbe, adj újra célt és értelmet életünknek. Bízz meg újra, küldj el újra. Ámen