Két perspektíva

"...áldott az a férfi, aki az ÚRban bízik, akinek az ÚR a bizodalma." (7)

Áldás vagy átok? Ha választhatnánk, nyilvánvalóan az áldást választanánk, de az áldás nem egy termék, amit kiválasztunk a polcról, hanem Jeremiás szerint egy élet(mód)ból következő (élet)állapot. Azt mondja, hogy aki a saját erejében bízik, végül csak magára számíthat. Aki a puszta erőben (vagy hatalomban) bízik, végül egyedül marad, és az ember egyedül kevés. Ellentétben a maga erejében bízó – és végül magára maradó – emberrel, Jeremiás az Istenben és az ő erejében bízót egy kibontakozó életformaként mutatja be. Egy olyan faként, ami terebélyessé válik, és kifogyhatatlan erő áll rendelkezésére, mert Isten ereje a forrása. Ha Jeremiás hasonlatát használjuk, akkor mondhatjuk, hogy az életünk milyensége „gyökeres kérdés”, vagyis hogy miben gyökerezik az életünk. A ma embere – köszönhetően az átmediatizált társadalom állandóan hömpölygő üzeneteinek – egy valósítsd-meg-önmagad emberképpel rendelkezik. A felszólítás annyira hétköznapi, hogy már szinte fel sem tűnik, mennyire idegen a bibliai szemlélettől: higgy magadban! Nem arról van szó, hogy aki hisz Istenben, köznapi értelemben nem „hihetne magában”, hanem arról, hogy miben gyökerezik az életed: önmagadban, vagy Istenben. A mai ember gyakran Isten helyett hisz magában, és így önmaga forrásává válik. Jeremiás elénk tárja annak az embernek az útját, aki önmaga forrása, és ez a végeredmény az átok, vagyis hogy átokká válik az életed, „átkozott életté”, mert az életet adó Isten helyett önmagad (élet)forrásává váltál.

Az üzenet világos, ha Isten áldottja szeretnél lenni, gyökerezzen az életed benne, és az ő ígéreteiben. De mégis hogyan gyökerezhet Isten ígéreteiben az életünk? Ha a Jeremiás által használt példánál maradunk, akkor mondhatjuk azt, hogy a lehető legközelebb kell lennünk „a forráshoz”, és életünkben az erőt, az inspirációt, a motiváció, sőt egyenesen önmagunk lényegét belőle kell merítenünk.

Ima: Kérünk, légy életünk forrása, és engedd felismernünk azt, hogy akár tudjuk, akár nem, minden tőled van, minden a tiéd, semmi nem a sajátunk. Bocsásd meg, amikor saját erőnkben bízva, tőled távolodva élünk. Engedd, hogy közeledben lehessünk, és benned gyökerezhessünk. Ámen